Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

kólában. Apám pedig a Fő utca 62. szám alatt lakott. Nemsoká­ra meghalt anyánk. Még két leánytestvérem volt, én voltam a le­gidősebb; édesapa hozzánk jött lakni. A közeli Anna utcában laktunk. Innen járt át magányos apám Jóskához. Rippl-Rónai szerette Piacsek bácsit, akivel, mint világot látott emberrel, jól tudott beszélgetni. Helyesebben Jóska, a csendeshumorú megfi­gyelő, inkább hallgatott. Nem szeretett hosszan beszélni, de ta­lálóak voltak eredeti mondásai. Jó humorú volt apám is; szikár, egészséges, érdekes arcú — amilyennek "Rippli" festette. Per­sze Jóska kissé eltúlozta nagy orrát és piros arcszínét, viszont tökéletesen megörökítette sajátságos mozdulatait. Apám unat­kozott otthon és fölötte kedvelte Jóska feleségének, Lazarinenak társaságát. Meg nagyon jól mulatott Jóska vázlatai és képei alá írt vicces címein. Hogyisne, egyszer pl. megfestette azt a ké­kesszürke karosszéket, amelyben apám a legszívesebben ült ná­luk és azt a címet adta a képnek: u Piacsek bácsi elment". Akit Jóska megtűrt a közelében — kissé zárkózott volt a legtöbb em­berrel szemben —, az nem tudta megállni, hogy meg ne szeres­se. Apám leginkább kaszinózott Lazarineval vagy felolvasott neki. Magyarra tanította. Jóska pedig izgett-mozgott körülöttük - egyszercsak azt vettük észre, hogy rajzol vagy fest. Hagyta, hogy Lazarine és apám kedvükre elhelyezkedjenek, úgy mozog­janak és beszéljenek, ahogy nekik tetszik: vázlata percek alatt kész volt. így jöttek létre a "Piacsek bácsi felolvas a fekvő La­zarinenak" ; "Piacsek bácsi a babákkal" ; "Piacsek bácsi pi­pál gat", .... "Öreg férj, fiatal feleség..." Sokszor megleshettem, hogyan festett. Érdekes, hogy előbb szénnel rakta föl a vonalakat, egészen elnagyoltan, azután eze­ket a vonalakat barnás színnel megerősítette, majd felrakta a legszélesebb színfoltokat. S igen furcsa volt számomra, hogy már-már nagyjából megfestette a szobafalait, a barna bútoro­kat, a selyemhuzatú karosszékeket, az alakok testét, ruházatát .— és utoljára hagyta a fejeket. Úgy magyarázta eljárását: "Minden egyformán fontos a képen." Apám 1908 novemberében halt meg. Körülbelül ebben az időben került Jóska a Róma villába, de apánk ott már nem lá­togathatta meg, mert már fél éve fekvőbeteg volt az Anna utcai házunkban. A Róma villában sok híres ember megfordult. így Ady Endre is... Nagyon meghatott Jóskában, mennyire szerette a családját. Innen van, hogy olyan sokszor megfestette atyját, édesanyját, a testvéreit. Nemigen járt el hazulról —főképp, amikor a Róma villában lakott, fenn a festői Róma domb tetején. Néha napokig nem jött le a városba. Szeretett sétálni, de elég volt neki, ha kö­rüljárta a kertjét, szőlőjét; elsétálgatott a dűlőúton, ahonnan szép kilátás nyílik.

Next

/
Thumbnails
Contents