Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995
ÓDON LEVELE A művész öccse, Rippl-Rónai Ödön (1865-1921) Somogy megye különböző falvaiban vasúti állomásfőnök, majd Fiume pályaudvarán vasúti főtiszt volt. Stabil, de behatárolt anyagi helyzetét — egyéni családi érdekeit kissé hanyagolva (ugyanis elvált) — teljes lelkesedéssel bátyja művészi törekvéseinek támogatására fordította. A Münchenben és az első párizsi évek idején készült Ripplképek budapesti tárlatokra, pályázatokra való beadását, annak előtte a kereteztetést intézte. Közvetített, tárgyalt a bátyja megbízásából. Vitatkozott, harcolt az újító stílusú képek védelmében: Kedves Jóskám! — írja Ödön 1898 januárjában — Eddig a bántó körülmények fogva tartottak, nem bírtam tollat ragadni, hogy neked megírjam a helyzet tükrét. Őszintén megvallva vonzó szeretetem hozzád erősebb, minthogy én neked lelked nyugalmát felzavarni kívánnám —, éppen ezért kötelességet mulasztok el inkább, minthogy kellemetlenül érintsen Téged a világ, de sajna legközelebb álló barátaidtól eredő kinyilatkoztatások, jóllehet őszinte igaz jóindulatuk nyilvánul meg bennök. • Ha 4-5 oldalról nem egy és ugyanazon véleményt hallottam volna —fel sem említeném a dolgot —, azért én csak annyit mondok, hogy éppoly szigorú bírálója legyél a magad körének, mint. ahogy elfogulatlanul szoktál a világban ítélni meg egyeseket éppúgy, mint irányokat stb., mert leginkább csak innen ered az, hogy téged művészetedben is kérlelhetetlenül mernek gáncsolni s mi több, hátad mögött befeketíteni! Mert nem magadban hordod, ami unszimpatikus. Nem tudom, a véletlen akarta-e, hogy legutóbbi leveleidben érintettek — a te szemeid és mások szemeinek látásának különbözőségét feltüntessék — annyi azonban tény, hogy érzésed, látásod, véleményed homlokegyenest RIPPL-RÓNAI ÉS ÖDÖN ÖCCSE