Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

tervezést művelték az embert körülvevő tárgyak esztétikai egységessége, az összművészet igénye alapján. A Revue Blanche nevű lap vállalkozott népszerűsítésükre. A szerkesztőség helyiségeiben, majd egy másik pártoló, Bing üzletében rendeztek kiállításokat. Rippl-Rónai az Osztrák-Magyar Követségen 1892-ben rendezett kiállításával nyerte el a Nabik szimpátiáját és az invitálást a velük való csatlakozásra, h-Kuglizok és a Kalitkás nő című nagyszerű képei fémjelzik az elért művészi rangját. Vuillard-dal már korábbi ismeretségben állt. A Nabik eszmei alapvetéseit Rippl-Rónai nem vette magára nézve szigorúan kötelezőnek. Soha nem kapcsolódott bele az elvont beszélgetéseikbe. Knowles már évek óta hasonló gondolatokkal traktálhatta őt. Lehetséges, hogy neki sikerült jó irányba terelni Rippl figyelmét, aki ráérzett egy rafináltan kifinomult esztétikai igényességre. Munkáiról a francia kritikusok elismerően írtak. Az Öreganyám című képéről költői hasonlatokat zengtek. Elnyerte azt a jogot, hogy zsűri nélkül is kiállíthasson. A Nabikkal részben egyező Les artistes intelligents kiállító csoport keblében bejáratos lett a Revue Blanche szerkesztőségébe. Megfestette Bonnard, Vuillard, Natanson és Maillol arcképét. Bing úr megbízta őt és Knowlest egy nőies könyvecske rajzainak elkészítésével, hogy a litografált lapokhoz utólag Georg Rodenbach belga költő szövegkíséretet írjon. Ez volt a Les Vierges (Szüzek) című kiadvány 1895 karácsonyán. Minden jel arra mutatott, hogy Rippl-Rónait a szimbolista kifejezés igénye foglalkoztatta. Az Idealizmus és Realizmus című szőnyeg-képe is ezt látszott igazolni. A dolog látszólagosságát Rippl-Rónai legkiválóbb kutatója, Bernáth Mária tárta fel: Rippl-Rónainak a szimbolizmushoz nincs köze, mégha tevékenysége legértékesebb részének tartható periódusában a Nabis tagjaként minden lehetősége meg is volt arra, hogy az egyes Nabis-tagok — elsősorban Maurice ÖREGANYÁM. 1894.