Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

Denis — miszticizmussal átszőtt eszmevilágához közelebb kerüljön. Rippl-Rónai azonban, mint ismeretes, már a Nabik találkozóin sem vett részt és egészen nyilvánvaló, hogy azért nem, mert az ott elhangzottakkal neki nem volt mit kezdenie. Józan lénye és gondolkodásmódjának mindig konkrétumokhoz kötődő jellege elméletileg megközelíthetetlenné és érthetetlenné tette számára azt a közeget, ahol a dolgok jelentése tapasztalati úton nem mérhető. Ami őt izgatta, az a látvány modern interpretációs lehetősége volt és ehhez a törekvéséhez magas ízléssel használta fel a szimbolizmus által kimunkált eszköztárat, a stilárisan már szecessziósnak mondható formahagyományt... Az elmosódó női profilok, a hajlékony kontúr, az atmoszféra bársonyos - ha úgy tetszik: titokzatos - puhasága nem szimbolista vízió, hanem legfeljebb a művészi szuggesztió szülöttei, nem transzcendens látomás, hanem a legjobb értelemben vett művészi számítás. Aristid Maillolt Rippl-Rónai hozta össze a Nabikkal. Ellátogatott az első tahiti útjáról visszatért Gauguinhez, aki az Öreganyám című festményéhez gratulált Rippl-nek. A pályája csúcsára érkezett magyar művész is készített litográf nyomatokat Toulouse-Lautrec társaságában. Maillol rábeszélésére broderiákat, falikárpitokat tervezett. Viszont Rippl vette rá Maillolt a szobrászatra. Rippl-Rónai idehaza elsőként 1895-ben egy budapesti lakásban mutatkozott be gyűjteményes kiállítással. Sikert nem aratott, de Andrássy Tivadar grófot megnyerte, hogy teljes ebédlőberendezést tervezhessen számára az új budai palotájába. Ez a munka a magyar iparművészetben nyitott új fejezetet. A nabi-stílust e helyt illusztráló Merengő című képen egy néptelen park padján magábaroskadt asszony látható líraian derengő finom zöldekben és lilákban. Andrássy gróféknál vendégségben Tőketerebesen készült Andrássy Tivadarné éteri tisztaságú profilarcképe. A századvégi Párizs frivol női eleganciáját példázza a Kunffyné virágos kalapban című pasztellkép. MAILLOL ARCKÉPE. 1899.