Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

RIPPL-RONAI ES A NABIK Nabi prófétát jelent héberül. 1888-ban Párizsban a Julian Akadémián Sérusier megmutatott egy kis tájképet, melyet Talisman-jának nevezett Bonnard-nak, Denis-пек, Ibels-nek, Ranson-nak, akik aztán beszéltek róla barátainak: Roussel-пек és Vuillard-nak az École des Beaux-Arts-on. A talizmánt Paul Sérusier Pont Aven-ban festette Gauguin bizalmas instrukciója szerint. Élénk, dekoratív színfoltokból épült a kép, amelynek csodálói elhatározták, hogy csoportot alakítanak. A nabi nevet héber nyelvész barátjuk, Cazalis adta. Havonta egyszer együtt vacsoráztak és minden szombaton találkoztak Paul Ranson szentély (Temple) rangra emelt műtermében. Paul Gauguint három-négy alkalommal fogadták a szentélyben. Összetartozásukat szabályzattal igyekeztek rögzíteni, mint a vallási közösségek. Volt valami mulatságos a csoport külsőségeiben és zsargonjában. A leáldozó szimbolizmus és a rózsakeresztesek hatása érezhető rajtuk. Amit azonban nagyon komolyan vettek, az a lelki barátság igénye és a művészetnek, mint az igazságnak a megfeleltetése volt. A művészet számukra, pontosabban az a művészeti forma, amely a sajátjuk volt, melyet ők vezettek be, parancsoló és jövőbe mutató volt. Abban látták a festészet feladatát, hogy tabula rasat kell csinálni, minden akadémikus sallangtól megtisztulni és visszatérni a tiszta, szigorú ősihez. A Nabik elfogadták koruk realitását, divatjait, utcáit és polgári intimitását. Az impresszionizmustól is elhatárolták magukat. Példaadónak tekintve mindenekelőtt Gauguin szigorú kétdimenziós dekoratív eszméjét. Stílusformáló forrásként szerették az angol preraffaelitákat, a trecento festészetet, a középkori üvegablakokat, a japán fametszeteket, az idős Puvis de Chavannes és Odilon Redon műveit. A környezetformáló iparművészi mesterségeket, kiváltképp a fali szőnyeg16 RIPPL-RÓNAI PÁRIZSBAN