Czinkotay Frigyes festőművész gyűjteményes kiállítása, 1992

tartottak, ezért diákként az állatorvosi hivatást választotta. Ő maga úgy nyilatkozik, hogy azért döntött e pálya mellett, mert így Budapestre, az ottani pezsgő művészeti élet közelébe kerülhetett. A folyamatos tájékozódás ösztönző hatása következtében a festőművészt pálya továbbra is Czinkotay dédelgetett terve maradhatott. Időközben, 1955-ben megkapja diplomáját is. és visszaköltözik a szülővárosba, Kaposvárra. Odahaza szabadidejében festeget a Balázs János Körben Z. Soós István, Gerő Kázmér és Völgyi Dezső vezetése alatt módot talál arra is, hogy az anyagkezelés fortélyait és bizonyos szakmai fogásokat tanuljon meg. Hallatlan lelkesedés és törekvés mozgatja: műveket ad be kiállításokra, odafigyel az elhangzó bírálatokra, felkeresi és megismerkedik a többi művésszel, tanácsokat kér és fogad el, igyekszik megismerkedni a prominens művészegyéniségekkel, Martyn Ferenccel és Kunffy Lajossal is. Megmutatja műveit és hálásan fogadja a bíztató szavakat. A 60-as években, amikor a hivatásos és amatőr művészet nem vált még külön oly éles határvonallal, mint a 70-es évek folyamán, az akkori, múzeumban megrendezett Tavaszi Tárlatok révén szereplési lehetőség is nyílott számára. A kor amatőr művészeti mozgalmakat is felkaroló szelleme lehetővé tette, hogy bekapcsolódhasson a helyi művészeti életbe, amely jóval nyitottabb volt mint azt akár ma is tapasztaljuk. Sok ßatal, „pályakezdő" művész került a városba: Lóránt János, Bors István, Honty Márta, Szabados János és Weeber Klára, illetve érdemes megemlíteni a régebb óta itt élő művészek, Gerő Kázmér, Ruisz György vagy Völgyi Dezső nevét is, hogy csak néhányat említsünk. Alkalmi összejöveteleiken, közös rendezvényeiken szó volt a művészeti élet aktuális kérdéseiről, és az alkalomszerű beszélgetésekben Czinkotay Frigyes munkára buzdító ösztönzéseket talál. Szűnni nem akaró lelkesedése, tudásvágya és festő fejlődése eredményeképpen 1969-ben felvették a Művészeti Alap tagjai közé. Első kiállítására még 1966 őszén került sor a TIT- székházban, amely akkoriban nagyon sok ßatal pályakezdő művész első bemutatkozásának adott helyet. Czinkotay festményeiből már akkor a természethez való kötődés szól, ő is azok közé a somogyi festők közé tartozik, akik ezen élmény hatására nyúlnak ecsethez. A korai Tavaszi Tárlatokon érzékeny kaposvári, moszkvai és párizsi városképeivel tűnik fel Martyn Ferenc számára is. Első pillanatban ellentmondásnak tűnhet, hogy Czinkotay legfőbb mestereként minden önéletrajzi vallomásában elsősorban azt a Martyn Ferencet említi meg, aki a magyarországi absztrakt—szürreális festészet egyik legjelentősebb képviselőjeként oly sokat tett azért, hogy a magyar művészet elszakadjon természetelvű kötelékeitől. Gondosabban megvizsgálva e kapcsolat lényegét, meg kell állapítanunk, hogy Martyn nem műveivel, hanem nyitott, elfogulatlan és előítéletek nélküli szellemével hatott. Czinkotay maga is így beszél e kapcsolatról: „Nem irányított, de mindig megnézte munkáimat és véleményét, mi az, ami jó, mi az, amin még dolgozni kellene. Ő nevelt szívósságra, igényességre, koloritra..." Martyn Ferenc baráti korrektúrája mellett Czinkotay képeinek fő alakítója mégis a summázó, összefogott egyszerűségre törekvő formaalkotás.