Czinkotay Frigyes festőművész gyűjteményes kiállítása, 1992

ami több somogyi festőnél is megfigyelhető a 60-as évek második felében és a 70-es évek elején. (Gerő Kázmés, Rulsz György, Völgyi Dezső.) Legfőbb törekvése a táji karakter visszaadása, amely a szerkesztésbeli és színbeli komponáltság igénye elé állítja a festőt. Czinkotay Frigyes a rácsodálkozás és a benyomások előtti elfogulatlanság bátorságával felel erre a kihívásra. Képein az érzékenyebb képi közegben való esetleges ecsetfutamokat határozott gesztusú, átmeneti tónusokkal tartja egybe és kapcsolja össze. Müvei egyfajta kompozíciós alaphelyzetet vetítenek ki, amelynek merevségét érzelemdúsabb ecset-manipulálással oldja fel a festő. Jellegzetes kiindulópontja egy monokróm, zöldes-barnás, leggyakrabban kékes-szürke színhang, amelyből a táji elemek, a dombfutamok, háztetők és a Jellegzetesen szikár növényzet tónusbeli felvilágosodással és felmelegedő színhatással emelkedik ki. Jellegzetes példák erre a kiindulásra az Őszi Zselic vagy a Zselici dombok (1979) című festmények. Témavilága egyszerű: pályakezdésétől azon festők közé tartozik, akiknek életét, munkásságát a helyt táj szépsége, változatossága kötötte le, és ezen élmények hatására születik meg bennük a képi újrateremtés iránti vágy. A szép táji karakter visszaadása Czinkotay esetében a fentebb már említett szerkesztésbeli és színbeli komponáltságra való törekvés, amelyet a festő műtermében, rengeteg rajzi vázlat felhasználásával, sok-sok variáció alapján érlel ki magában. Képeinek legfőbb sajátossága, hogy nagy ívekben, lazán egységesülő foltokból építkeznek. Az ég kékjét és a lombok zöldessárgáját széles, hosszú, de kissé különállóan pásztázó ecsetvonások nyomán szervezi a festő — képi felületein e teremtő küzdelem nyomán alakul a rend: néha-néha megtorpanó, tétova vagy akadozó, míg máskor önfeledten belefeledkező pászták nyomán. Czinkotay Frigyes ßguralls képet tájképeihez hasonlóan a vidéki életmóddal kapcsolatosak és elsősorban gyermekkort élményeiből táplálkoznak. Ehhez a család, a közvetlen környezet adja a közvetlen Inspirációt. Igazi erősségéhez, a tájképhez viszonyítva itt kevésbé Jut érvényre a fent említett egyéni sajátosság, megszületésükben a közeit személyesség, az érzelmi kötődés játszik szerepet. Ő maga Is hasonló gondolatokat fogalmazott meg egyik vele készült interjúban. Vallomásszerűen fogalmazza meg: „Az élményeket a magamfajta festő nem spekulatív módon dolgozza fel. Soha nem maradok ki a képből, érzelmeim mindig felismerhetők..." Czinkotay Frigyes a 60-as évek közepe óta rendszeresen szerepel helyi kiállításokon. Több önálló tárlata volt, és e Jelenlegi, 1992-es gyűjteményes kiállítása kapcsán érdemes azt is megemlíteni, hogy 60. születésnapja alkalmából egy kis füzet is megjelent róla Laczkó András tollából. E munka rendkívül részletesen végigköveti az állatorvos-festő életét, egyfajta mikrovilág-szerű betekintést nyújt, és eközben feltérképezi művészetének szellemi ösztönzőit, baráti kapcsolatait és kiállításait, továbbá a festőről megjelent írások bibliográfiáját ts. Géger Melinda