Diener-Dénes Rudolf emlékkiállítása, 1989

1889. január 28-án született Nyíregyházán. Szegénységben nőtt fel. Szülővárosában borbély-, nyomdász- és paszományos mesterséget tanult, majd 1909-ben felment Budapestre. Az Iparrajziskola esti tanfolyamán Pap Henrik korrigálta rajzait. 1910—13-ig megszakításokkal járt a Képzőművészeti Főiskolára. Ferenczy Károly tanítványa volt, de művészi ideálként Paál László komor tüzű erdei tájai lebegtek előtte. 1911-ben állította ki első képét a Művészházban. 1914—16-ig önállóan képezte magát. 1916-ban hosszabb időt töltött Bécsben a régi mesterek tanulmányozásával. Goya képeinek expresszív erejét csodálta, s merített a modern Rippl-Rónai művészetéből is. A Nemzeti Szalonban 1914-ben és 1917-ben rendezett önálló kiállítást. 1917-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott Iványi Grünwald Béla mellett. 1918-ban részt vett a MA (III.) Demonstratív Kiállításán. 1924-ben a budapesti Belvedere Galériában nagy kiállítása volt. Az elkelt képek árából Párizsba ment, ahol időnként a Grande Chaumière szabadiskolát, de főként a múzeumokat látogatta. Járt Bretagne-ban és Normandiában. 1925-ben kisebb kiállítása nyílt Párizsban. Nagyon szűkös anyagi körülményeit a bohémek könnyedségével viselte el. Volt idő, mikor vendéghívogató volt a „Petite Pipe" nevű magyar kocsma bejáratánál. Műértói érzéke miatt műgyűjtők és régiségkereskedők kérték ki a szakvéleményét. Párizsban ismerkedett össze egy magyar varrólánnyal, Salamon Bertával. Házasságkötésük Diener-Dénes Rudolf művészetére jótékonyan hatott. Bensőséges szellem kezdett uralkodóvá válni képein renoiros gyermekarcokkal és bonnard-os meghittségű interieurökkel. Hét, idegenben eltöltött év után, 1931-ben családostul Budapestre költözött. Erre a döntésre megélhetési gondok kényszerítették, ugyanis mindössze két művészi megrendelést kapott Franciaországban. Párizsi képeit szerette volna itthon kiállítani, de csak egy kis kollekció bemutatását biztosította az Ernst Múzeum. A Képzőművészek Új Társasága (KÚT) tagja lett. 1933-ban Kassán egyéni, 1934 októberében a budapesti Mária-Valéria utcai galériában Götz В. Ernővel közös kiállítása volt. A sorra következő kiállítások tették ismertté a nevét. A művészkörökben anekdoták jártak humoros elszólásairól. Művészetének kiteljesedése a harmincas évek közepére és végére tehető. Festői világa mindannyiunk cselekvésmentes összefüggésben szemlélt környezetének sajátos átirata. Átírás során nem a korabeli szemléletforradalmasítók merészségével járt el. A maga gyengéd, de következetes módján felbolygatta a világ állandóságát jelentő szerkezeti szilárdságot, képlékennyé, tünékennyé, materiálisán egyneművé gyúrta át. Nem azért, hogy a mulandóság, a pusztulás képzetét keltse. Ehhez egy súlyos ecsetjárású, drámai beállítottságú embernek kellett volna lennie. Diener-Dénes ecsetje vidáman, izgatottan, emellett nagyon érzékenyen szökellt, csúszkált, czóbelesen „maszatolt" fáradhatatlanul mindaddig, míg a leltár szerinti modelltárgyak elvesztették abszolút értelmezhetőségüket. A képfelület egész rendszerében a festői elemek, kusza foltok, vonalak kölcsönhatásai mégis meghozták a részletek bizonyos határig „részegült érzékiséggel" lehetséges értelmezhetőségét. Végső soron a cezanne-i metódust alkalmazta önálló invencióval Diener-Dénes is. Korai párizsi képein még Cézanne feszes