Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

cipőre akarják szorítani. Jaj, mi lesz ! Jönnek a szájasok, futnak a hájasok. 5. Tudom mit akar ! Ezen a héten három-négy embernek a nyilatkozatát olvastam, olyan vádakról, amik ellenük egyik vagy másik lapban megjelentek. Mindegyik nyilatkozatban benne volt ez a mondat: - Tudom, mit akar az az újság. Meg kell-e mondani, hogy ez a tudom-mit-akar ennyit jelent: - Az az újság zsarolni akar. Ámbár, ha rólam írna valaki valamit zsaroló szándékkal, én sohasem mondanám azt, hogy tudom mit akar, hanem azonnal és egyenesen elárulnám, hogy zsarolni akar. Miért ne ? Miért kíméljem én azt, aki nem kímél engem ? Ellenben baj van ezzel a dologgal. Szilárd meggyőződésem, hogy csak olyan embert lehet megzsarolni, akinek vaj van a fején. Mert ha valaki olyanról írna kínosokat, aki e kínosakban valóban ártatlan, - nem tehetek róla, ez az érzésem - az rögtön elégtételt vesz magának, ököllel,korbáccsal, revolverrel, esetleg egy jó, meleg szóval. Ez egyike a legjobb sajtótörvényeknek. Kevés paragrafusa van s az a kevés is. nagyon érthető fogalmazása. S mégis, csodálatos módon, az ember olyan kevés pofonról és egyéb testi retorzióról hall és olyan kevés meleg szót olvashat. Hogy van ez ? Ez úgy van, hogy a legtöbb megzsarolt ember, a legtöbb zsarolási kísérletnek kitett ember valóban megzsarolható, mert elkövetett olyasmit, aminek a nyilvánosságra jutása félelmes sz ő számára. Erős a gyanúm, hogy csak az ilyen emberek mondják, hogy tudom, mit akar. S ez azután kicsit jogtalan. Tételezzük fel,hogy 52