Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

én közpénzeket loptam el. Megtudja a zsaroló és jön hozzám és zsarolni akar. De én nem adok pénzt, mert egyenlőre azt hiszem, hogy nem muszáj adnom, hátha titok marad a titok. Azonban nem marad az. A zsaroló kiírja. Na most: azért, mert a zsaroló zsarolni akart vele, azért az igazság kevesebb-értékűvé válik ? Szó sem lehet róla. Mert a lényeges nem az, hogy zsaroló-manőverrel állok szemben, hanem az, hogy loptam-e én közpénzeket, igen vagy nem ? Ha loptam, akkor semmi fölényem nincs a zsarolóval szemben, még akkor sem, ha ő a legbebizonyítottabban zsaroló, ellenben az én tolvajságom egyenlőre nincs bebizonyítva. Mert zsarolóvá a zsaroló mindig csak azáltal válik, hogy én tolvaj vagyok. Ha én lopok, ő nem zsarol. A bűn tehát belőlem indul ki, nincs jogom rá, hogy mint bűnt lenézzem, vagy hogy a magam bűnét ne tartsam bűnnek, mert íme, egy másik embert is bűnbe taszított. Ha törvényt szerkesztetnének velem, akkor a zsarolás fogalmát egyáltalán csak a magánélettel kapcsolatban.vezetném be a törvénykönyvbe. Viszont a magánéletre abszolút tiltó paragrafust állítanék s így ez a zsarolás is elesnék magától. Agónia című betegség nincs s a halál sincs semminő orvosi könyvben a betegségek közt felsorolva. Mindkettő csak következmény és orvosságot egyik ellen sem ír a doktor. így van a zsarolással is. Aki elhordja a szemétdombot, beszünteti a szemétdomb egész élősködő állatvilágát. Aki feltölti a Margitsziget partjait, végét veti a szunyoghadnak. S ha a törvény csakugyan megtisztítja a közéletet, akkor elpusztította a zsarolást. De nem tisztítja meg, sőt nem is akarja megtisztítani. Nem látom tehát semminő jogát a zsarolóval szemben. Ök egy (fertőzött) 53