Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

A Világomlás kötetet tartalma továbbfúzi az előbbiekben megkezdett utat. Ott szaporodnak az emigráns-sors keserűségeit jelző sorok, de az otthoniakért érzett aggodalom vallomásai is. Legsikerültebb darabja a megrázó Proletárka, egy kisfiú balladája, kinek szülei az ellenforradalom áldozatai lettek. A Mert szégyen élni és nem kiáltani kötet új ars poétikával jelentkezik: "Mindent meglátni tisztán, mindent nevezni néven: új, s új veszélybe visz tán közelgő negyven évem. És nem törődve vésszel, és vértől nem riadtan, magam világos ésszel a páriáknak adtam." (Ajánlás) Kemény, férfias költészet Gábor Andoré. A dalok sokszínűek, a munkás hétköznapjainak, szavának ízét érzékeltetik, máskor a bujdosó kurucok antik pátoszával zengenek: "Pajtás ne lógasd a fejed, pajtás, ne hagyd el a helyed, pajtás, kezedbül el ne dobd szép fegyvered, jó fegyvered. Célt ér, ki ösvényt törni tud, vasat acéllá verni tud, ki vágyni, vágni, vívni mer, ki mindig újra merni tud !" (Vereség után) Az ellenforradalom parlamentjében szóba kerül Gábor Andor munkássága. Bírói eljárást sürgetnek ellene, aki - úgymond megírta, hogy Magyarországon a tavasz börtönbe került. A Bécsi Magyar Újságban válaszol a támadásra: "...ha már mindenemet elvették, akkor is nálam ma34