Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

rad az a hegedű,

1 amivel én a megölt tavaszról muzsikálok... A zengő Magyar Ige vagyok én, aki szabadon száll a magyar erdők, vizek, völgyek és dombok felett, s önök a magyar kocsmagőz, mely széttisztué, mihelyt kocsmájuk ablakát kinyitják vagy beverik." Prózai munkásságát ezidőn teljes egészében a mozgalom szolgálatába állítja. Fő műfaja a tárca, a politikai arckép, szatirikus hangvételű pamflet. Novellát csal elvétve ír, s csak a húszas évek vége felé jelennek meg nagyobb számban novellái. A bécsi emigrációban első időben a Bécsi Magyar Újságban nyílik alkalma írásai kiadásához. Maga az újság ezidőben háttérbe szorul, szerepe alig mutatkozik a politikai életben; óvatos cikkecskék, tudósítások jellemzik. Gábor Andor 1920. február 28-án jelentkezik a szerkesztőségben egy Horthy Miklósról írott szatírával (Horthy Mihály). Tolla nyomán kiszélesedik az ellenforradalmi keresztény-kurzus leleplezése, nemzetközi érdeklődést kelt, több európai ország munkásai szolidaritási mozgalmat kezdenek. A lap tulajdonosa megijed a leleplezések okozta visszhangtól, Horthyék fenyegetőzéseitől és cenzúrázni kezdi Gábor írásait. Néha teljesen elhallgattatják. Még nehezebbé válik helyzete mikor bekapcsolódik a Proletár címö kommunista pártlap munkájába, mivel a polgári ellenzék nem nézi jó szemmel kommunista eszméit. Ezért írásait a Proletár részére leginkább álnéven írja (Robogó Máté). A Bécsi Magyar újságban megjelent tárcáit 1945-ben, a felszabadulás után kötetbe rendezi és kiadja Bécsi levelek címmel. A sorozat hatását tekintve messze túlnő a korabelileleplezéseken; politikai, publicisztikai jelentősége a magyar szatírairo35