Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

szerű felvillantása mellett az írói munka fontos része a dolgok összekapcsolása. A század első évtizedének társadalmát élesen ellenzéki oldalról bírálja. A Ház, házbér, házmester című fejezetben írja: "A főváros ellenőrizze a lakásokat. Hogy ez a szabad ipar elvébe ütközik ? Tiszteltetem a szabad ipart. Minden hatósági beavatkozás van olyan jogtalan, mint amilyen jogos ez lenne." Tudjuk, hogy a házbéruzsorát sehol, semmiféle polgári társadalomban nem törik le, éppen ellenkezőleg, a lakókat korlátozzák. Később folytatja a háziurakkal kapcsolatos elemzést: "A város nem fog segíteni lakóin. A város nem a lakók városa, hanem a háziuraké. A város tisztelei a közszabadságokat, ha a háziurakról van szó; és nem tiszteli az istent sem, ha a lakó forog szóban...Mert ez is lehet, hiszen a háztulajdonosok olyan hatalmasok. Övék a város, mert ők a városatyák, övék a nyúzás, és övék emellett még a sírás joga is." Ösztönös antikapitalizmusa a valóságból vett példákra támaszkodik. Az állapotok láttán tovább forrósodva: "Ezek (a városi) gyerekek lichthof

ban nőnek fel, a zöldet csak képeskönyvekből ismerik, sárgák és cingárak, s ha majd fölnőnek, beverik, nagyon helyesen, azokat a fejeket, amik 6- ket nyomorúságos gyermekévekre kényszerítették." Szerkesztési összképe frappáns: helyzetismertetése a pályaudvarok leírásával kezdődik; úgy mutatja be a várost, mintha valaki külföldről érkezne oda. A módszer ugyan ismeretes a tárca hercege, Ágay Adolf (Porzó) Utazás Pestről Budapestre című sorozatában, azonban Gábor Andor ezt az utazást nem a romantikus múltban, a "megszépítő messzeség" függönye mögött, hanem a komor jelenben valósítja meg. Bírálja az akkor fölös nemzeti 24