Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

büszkeséggel emlegetett földalatti vasutat, mert az alagút gyakori kilyukadásával akadályozza az Andrássy út közlekedését. Nem kerülheti el leleplező tollát a vasút, a villamos, a taxi, konflis, omnibusz, világítás, élelmezés, játszótér, sétaterek, kirándulóhelyek, fürdők, épületek stb. stb. "Mindenütt seb van, ahová csak nyúlok !" - kiáltja elkeseredetten és a tények neki adnak igazat. Gábor Andor és a korábbi tárcaírók között leginkább a szatirikus szenvedély intenzitásában mutatkozik különbség. Mikszáth Kálmán úgy mutatja be a bürokratát, hogy az ugyan bürokrata, de egyben igazi magyar úr is, afféle patópál - Gábor Andor pőrére vetkőzteti és az ostoba, kártékony fővárosi vezetőembert ábrázolja. Igaz, közben a helyzet megváltozott: a kis helytelenségekből nagy helytelenségek lettek, a kis korrupciókból nagy panamák. Éppen abban mutatkozik meg a Gábor Andor-féle bírálat jelentősége, hogy szenvedélye, hangja, modora arányban van azzal, ami történik. Tárcáiban nem a humorra helyezi a fősúlyt, nem viccpatronokat gyárt (mint a kabaréban szokás), hanem sokkolja az olvasót, felháborodására apellál. Hangja nem a polgárságot csipkedő lojális író stílusa, hanem a kívülálló , a destruktív bírálata. A polgári állam intézményeit kikezdő hang különbözteti meg a Pesti sirámokat kortársainak liberális hangvételű tárcáitól, humoreszkjeitől. Kora állapotainak forradalmi változásait látnoki pontossággal jósolja meg könyve végszavában: "Igen, benézünk ebbe a szellőzetlen Walhallába és borbélyhoz visszük az istenek szakállát, s azt hiszem, tíz esztendőn belül valamennyien elfeledve fognak pihenni...

s maguk megszavazta díszsírhelyeikre nem a köztisztelet állítja majd a fák25