Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

lölt karrier ösvényén könnyedén végiglépdel. Csakhogy az az erkölcsi értékelés mindjárt bonyolultabb lesz, ha a főhős szeméIlyét, emberi, munkatársi relációban mérlegeljük. Senki János lapja, a Függetlenség ekkor már párton kívüli politikát folytat, nem csak a kormánypártot, hanem az ellenzéket is támadja, feltehetően az általános választójog programjának hiánya miatt. János szakmai tanácsadója, az éles szemű Prokesch szerint a lap főszerkesztője nyugodt lelkiismerettel beléphet a Szabadelvű Pártba, hiszen a meggyőződését ott is megőrizheti az ember. "A meggyőződés" - fejetegti Prokesch - "olyan, mint a szőnyeg. Kell, hogy az ember lakásán jó szőnyegek legyenek. De ablakba őket csak különösen ünnepélyes alkalmakkor teszi." Érdekesek Prokeschnek a választójoggal kapcsolatos fejtegetései is: "A választójog a legszebb személyes program egy olyan pártban, amelynek nem programja a választójog. Különben az utóbbit nem is lehet olyan határozottan kimondani. Hogy mi a szabadelvű párt programja, azt nemcsak én nem tudom, hanem maga a szabadelvű párt sem tudja. Ott annyiféle ember van, annyiféle programtalansággal, hogy a választójogos embert csak szívesen láthatják." Ebben az erősen karikírozott politikai mezőnyben mozog mindvégig Senki János, és másféle eszmei iránytű nem mutatkozik számára. Attól kezdve, hogy belép a Szabadelvű Pártba, a realista karrierregénynek inkább a szatirikus, karikírozó tendenciái erősödnek fel fokozatosan; a pamfletszerű végkifejletben domináló, az epés gúnyiratra emlékeztető vonások a mű eddigi szövetének vérbő, anyagszerű realizmusát átszövik, befonják, s maguk alá temetik teljesen. 96