Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Már ebbe az irányba mutat a Szabadelvű Párt házába tett első látogatás szatirikus tablója is. A nyolcvan éves báró Frideczky Tihamér amolyan pártüléseken bóbiskoló, s édes álmából felébredve riadtan csengettyűző díszelnök itt, szabadságharcosés emigráns múlttal, de tizenvalahány éves süketséggel a háta mögött, emiatt nem is tud semmiről, és semmit sem közölnek vele, következésképpen б sem szól bele soha az eseményekbe. Jánost - Füredy kultuszniniszter segítségével - tulajdonképpen Adél vitte be a képviselői mandátum megszerzésének reményében a Szabadelvű Pártba, de a regény szatirikus logikája szerint mégiscsak a főszerkesztő az, aki a sikert ott személyesen megalapozza. A sikert számítás nélkül, nagyon egyszerű eszközzel éri el, azzal, hogy le-leül a mellőzött süket pártelnökkel sakkozgatni. A regény szellemes humora a mandátumért folyó harcban még egyszer, utoljára felszikrázik. A közvélemény ugyanis természetszerűleg tud a Cziller Balázs-Füredy Fábián-Adél háromszögről, amely most már Senki főszerkesztő személyével négyszöggé terebélyesedett, sőt, egyesek azt is tudni vélik, hogy ötödikként Frideczky báró is csatlakozott ehhez a négyesfogathoz. S mikor a kultuszminiszter János képviselővé választását sürgeti, a pénzügyminiszter pedig a fia volt nevelőjét tolja előre, akkora közvélemény akarata inkább a pénzügyminiszter igénye felé hajlik, mert egy volt családi nevelő mégiscsak több, mint egy másik miniszter szeretőjének a szeretője. János képviselőségének sorsát végül is az öreg Frideczky báró dönti el, aki hosszú idő után először makacsolja meg magát, s végre egyszer akar valamit: nemcsak a mandátumot szerzi meg a főszerkesztő számára, hanem még a fiává is adaptálja őt. Csípős iró97