Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

le hatástkeltő és megtévesztő beállítottság nélkül semmiféle lehetősége se lehetett, hogy önálló "szám"-má kiemelkedhessek. Direkt tüntetésből szerződtettem; folyton az ellen védekeztem, nehogy a kabarét a külső hasonlóságuk alapján a nőerőre berendezett lokálok közé sorozza a közvélemény. No, aki ezt a Vidor Ferikét megnézte, rögtön láthatta, hogy itt nem "arról" van szó. Szomorúan, kilátástalanul lézengett a próbákon, míg egyszer aztán megtaláltam az ő szerepkörét is. Mint mindenesleány, a kispolgári háztartások lompos rabszolgája állott esténkint a pódiumra cselédnótáival. Ezeket a nótákat Gábor Andor írta, és a régi nemesveretű népdalok ősköltészetét, humorát, líráját érte el bennök. A fogyatékosságból így lett erény, a gátlásból hajtóerő; ezekkel a cselédnótákkal Vidor Ferike a kabaré egyik legbiztosabb hatású vonzóerejévé vált." Arról a műfajról pedig, amelyben a filológus tudását és a publicista moralitását lopta be a kabaré pódiumára Gábor Andor, Nagy Endre a következőket írta: "...a kabaré legkiadósabb, legfáradhatatlanabb, legsikeresebb írója Gábor Andor volt. Szirmai Alberttel valami különös megértő közös munkában összeolvadva, б látta el Sajó Gézát és Kökény Ilonát mindig friss kuplékkal, és б írta azokat a kis daljátékokat, amelyek a kabaré különleges műfajává váltak. Roppant filozopteri tudásával fölszerelve - hogy úgy mondjam - a legtudományosabb módszerekkel munkálta meg könnyűfajú költészetét. Ha egy-egy kupléjában föl kellett sorolnia, hogy mi minden van egy modern női kalapon, vagy hogy mi mindenből főzik a pesti kávésok a feketét, az ismeretei beláthatatlan területéről szedte 75