Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Biztos volt már eleve, hogy ez így lesz és hogy Budapesten nem is lehet másképp. Ha másképp lenne, akkor ezt a várost nem hívnák Budapestnek és nem volna a világ legutolsó szemétdombja, amit hiába prédikálunk egynéhányan. Akik ugyanis a szemétdombból élnek, azok nemcsakhogy nem akarják elhinni, hogy szemétdomb, hanem másokkal, a szemétdomb alatt heverőkkel és lélegzeni nem-tudókkal is el akarják hitetni, hogy virágoskerttel állunk szemben s hogy virágos-kertnek is e város legelső Európában. Szaladgál az uccán a 25 kocsi és az emberek (leszámítva az első napok heccet) nemigen fogják használni, mert megfizethetetlenül drága, mert privátcégtől is kaphatok ugyanannyiért autót, amennyiért az autó-taxi rendelkezésemre áll, ellenben a hivatalos nem köteles a városvonalon túl vinni. Ami túl van a vámvonalon, az már nem város. Hát mondok valamit: ami innen van a vámvonalon, az sem város, hanem egy elcigányosodott rendetlen és lehetetlen népség putriinak és sikátorainak összessége. Nincs itt város és még nagyon sokáig nem lesz. A várost tudniillil - ez egy alaptétel nem a tégla tesz, hanem az ember, S a tégla itt akármilyen drága, az ember a legérdektelenebb és leghitványabb anyag, ami elképzelhető. 10. Főparancsnok Úr ! Az alábbiakban nem a tűzoltó-főparancsnokról lesz szó, hanem a cserkészek főparancsnokáról. Mert van ilyen. Egy idősebb fiú 6, valószínűleg hatodista, vagy hetedista, akit a kisebb fiúk főparancsnok úrnak szólítanak. Nekem nem tetszik ez a címzés. Nekem nem tetszik a többi formaság sem, ami a cserkészet nevű 62