Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

villamos vasutacskát teszek, amely gyakran és jól közlekedik. Még egy kis Pünkösd: a tej-ivó ízét becsületes üzeművé teszem, talán olyanná, amilyen a Városligetben a Körönd mellett már van is egy, s az összes helyiségekből, vendéglőkből, kávéházakból eltávolítom a zenét, pléhbandát csakúgy, mint cigánymuzsikust. Aki zenét akar, az menjen zenés helyekre, például az ángya térgyébe. Azután, hogy teljes legyen a Pünkösd, Arany János szobráról levakartatom azokat a verssorokat, amik rajta állanak: A tölgyek alatt Vágyom lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kelletik adni. 6/a Mert ez, tisztelt tudósok, arra vonatkozik, hogy Arany János tölgyek alá kíván temetkezni. Ez meg is történt, hiszen a költő sírja fölé, a kerepesi temetőben, csakugyan tölgyek vannak ültetve. A Margitszigeten ellenben nem nyugodott le Arany János, mikor csontjait meg kelleték adnia,/mert ezen a he/lyen, ugyanazon versnek a kezdő négy sora való: A tölgyek alatt Szeretik pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Ez csak világos ! Bár a négy sor még így sem fedné a valóságot. Mert a város zajától igenis elhallatszik ma már nagyon sok a tölgyek alá. Mindenekelőtt a sok hajó-tülkölés és sípolás. Beszüntetendő a pesti villamosok kenetlen fékeinek rémes lármája. A fékek megkenendők. Ha egyébért nem: a sziget csendjének kedvéért. És a legeslegfőbb Pünkösd, a Pünkösdök Pünkösd55