Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986
Meggyőződésem, hogy e város valamely elemi csapás által fog nem is sok időn belül - elpusztulni a föld színéről. 4. Talpbőr Barátom, barátom,simogasd meg az arcodat. Nézd meg a tapintó érzékeddel, hogy mi van rajta ? Vájjon igaz-e, hogy mindnyájunk arcán talpbőr van, kizárólag az ? Eddig nem hittem, most már kezdem elhinni. Tudod, mit olvastam a lapokban egy fővárosi közgyűlésről ? Látom, hogy nem tudod. Hát majd én elmondom. Azt olvastam, hogy az urak ott hosszabb ideig a legkomolyabban vitatkoztak arról, vájjon megépíteni a Sárosfürdőt és a büdzsét több millióval túllépni, s ugyanakkor városatyának lenni: összeférős vagy összeférhetetlen dolog. Ezen vitatkoztak a fiúk. Harsány éljent zendítek feléjük, nemcsak torkom szakadtából, hanem szívem repedtéből is. Hogy ez összeférhető-e ? Nézd csak, mért ne volna összeférhető ? Egyáltalán ne legyünk összeférhetetlenek, uraim, mert aki összeférhetetlen, az házsártos. És a házsártos ember: utálatos.Az a tény tehát, hogy az emberek nem összeférhetetlenek, soha és semminő körülmények közt nem összeférhetetlenek, filozófiára áttéve csak annyit jelent, hogy az emberek itt, ebben a városban szeretik egymást. Szeressük egymást, emberek, ahogy egy kiváló költőtársam ezelőtt esztendőkkel énekelte. Szeressük egymást, férjünk össze, ne legyünk öszszeférhetetlenek. És mi van azon, hogy valaki városatya ? Városatyának lenni jó. És mi van azon, hogy valaki a Sárosfürdőt építi ? A Sárosfürdőt építeni szintén jó. Nem vesznek egymással össze a jó dolgok: két jó dolog megfér ugyanabban a zsákban. Persze, bolond emberek beszélnek a közélet erkölcséről. De akik 50