Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

ilyenről beszélnek, azok, mondom, bolond emberek. Tébolyodottak, arról regélnek, hogy a törvény paragrafusán kívül, nem megírva, csak úgy, van az emberben, belül, némi érzék arra, hogy mit szabad, s ennek következtében mit lehet cselekedni. De ezek viszont tébolyodottak, akik életüket egészen rosszul a Svarcerben fogják befejezni. Aki a tál mellett ül, az egyék belőle, s aki nem ül a tál mellett, az menjen a tál mellé és egyék belőle annyit, amennyi beléje fér. Hogy még ezen vitatkoztak is az urak ? Volt köztük olyan ember, aki úgy vélte, hogy városatya nem építhet a városnak fürdőt. Mire a másik elsápadt s égnek állt a haja ilyen vakmerő állítástól. S az elsápadó embernek volt igaza. Mi az ? Mi van itt ? Majd újdonságokat kezdünk ! Majd arra nézünk, hogy mi illik, mi nem ? Mi tisztességes, mi gyanús ? Hol tartunk ? Lement az emberek képéről a talpbőr ? Az istenért ! Finnyáskodni akarnak ? Válogatni ? Hisz akkor itt nem lehet élni ! Hisz vége az élet kényelmességének ! Az emberek arcuk verejtékével fogják megkeresni a kenyerüket s minden disznó nem fekhetik bele a legelső pocsolyába, ahonnan édesen átröfögheti az életét. Hohó ! kiáltunk, segítség ! Friss levegőt akarnak beereszteni bizonyos gazemberek ! Söpörni akarnak némely akasztóiáravalók ! Rendet csinálni egy és más megkövezendők ! Vigyázzunk ! Vegyünk bunkót a kezünkbe és üssük le ezeket a zavaros elemeket, mert ha mi le nem ütjük őket, még ők ütnek le bennünket. És elviszik a pénzt és ahelyett, hogy magukba tömnék az egészet, még a köznek is juttatnak belőle ! Világvége következik, ítéletnapja, szörnyűségek szörnyűsége. Nézzünk körül, kolléga urak, izgága emberek vannak közöttünk, a suszteripar tönkretevői, akik a talpbőr használatát csak a 51