Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

- A nyavaja törje ki. Ezek a villamost szidták. Tisza István sétált felém. Ezt gondolta: - Sarokkő. Csak ezt, semmi egyebet. Mert neki kemény gondolatai vannak. Egy kutyuska fordult ki a kapu alól. Ránevetett Tisza Istvánra. Ami azután történt, csak egy pillanat műve volt, de megdöbbenve tántorodtam hátra. Az egyszerű állat szintén elolvasta a kegyelmes úr gondolatát. 2. Beszéd nyárspolgártársamhoz - Ide hallgasson, citoyen, polgártársam a nyárson, a kávéházban, a villamoson, a szemétdombon, mindenütt. Ön nekem hiába mondja, hogy Molnár Ferenc egészen hosszú nyilatkozatot tesz arról, hogy nem veszi nőül Fedák Sárit, noha vidéki lapok megírták, hogy igenis nőül veszi, sőt azt is megírták, hogy mikor veszi nőül. Ön nekem hiába mondja, hogy Molnár Ferenc nagy részletességgel elmagyarázta a nyilvánosságnak, hogy ez a pletyka hogy támadt. Molnár Ferenc ezt nem tehette, mert ha valaki, akkor ő érezhette a legjobban, hogy ez neki magánügye, amihez e nyilvánosságnak semmi, semmi, de semmi köze nem lehet. - De a nyilvánosság beavatkozott. A nyilvánosság azt mondta, hogy nőül veszi. - Úgy van. Ezzel a nyilvánosság ismét orcátlan volt, amint mindig orcátlan, ha olyasmikbe dugja az orrát, amiből a közre nézve semmi sem következik, tehát erről a nyilvánosság egyáltalán nem informálandó. Arról sem, hogy igen, arról még kevésbé, 46