Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

ni, egyike volt legkomolyabb színházi munkáinnak. S arról szólt, hogy a pénzzel korrumpált világon a pénz híre és szaga is elegendő ahhoz, hogy a leglényegesebb történések okozója legyen; magára a pénzre nincs is szükség az általános kergeségben. Arra, hogy én írtam, én egészen biztosan поИ.шйд büszke leszek." Ez nem tagadás. S ehhez hasonlóan szetette volna folytatni sanzonírói munkásságát. Azt azonban felférte, hogy ugyanúgy mint Pesten - nem lehet. Nagy Endre is belebukott abba, hogy Bécsben realista politikai kabarét indított. Gábor Andor ebből is tanulva, parodisztikus dalokat szerzett, amelyekben kellemetlen csipkelődést végzett. Dalainak tárgya Pest és a megváltozozz körülmények. A Proletárk

a, Az újjáépítés dala

, Vissza és a többi mű a kurzust gúnyolta négy erővel és indulattal. Ebben az időszakban formai szempontból ugyancsak igyekezett azon, hogy a mondanivalójának jobban megfelelőt alakítson ki. A sanzonköltészet fegyvertárából a gazdag rímelésű strófaszerkezetet kedvelte a legjobban, mert ez lehetővé tette a lírai áradást és alkalmas volt a témák sokszínű variálására. A hang és a témaváltás persze nem ment olyan könnyen, mint utólag visszatekintve hinnénk, de segítette, hogy Gábor Andor alapos ismereteket szerzett az európai proletár költészet világában. Méghozzá úgy, hogy a középkori német parasztdalok nyersességét csakúgy megtanulta, mint Heine iróniáját vagy Brecht és Wolker céltudatosságát. Különösen az utóbbiak építettek sokat a hagyományokra, s ez Gábor Andor számára sem volt közömbös. A húszas évek Bécsé nem volt számára megfelelő. Egy kis glosszája tükrözte csalódásait: "Nagy Endre irodalmat akart, 179