Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Párizs szórakozást, Róma tuttifruttit, de mit akar Bécs?... Bécs, úgy hisszük, sörözni akar... A bécsi kabaré valutája orfeumi baissé-ге csúszik le, irodalmi hosszat sohasem fog elérni." Ez a csalódás, valamint az, hogy 1924 végére a szó szoros értelmében hazátlanná vált, nehéz helyzetbe sodorták. Kalandregénybe illő hónapok következtek. 1924 decemberében az osztrák kormány kiutasította az országból. Párizsba ment és bekapcsolódott a Párizsi Magyar N

unkás körébe. A francia fővárosból rövidesen a lensi bányavic

зкгё került, ahol szervező munkát végzett. A következmény: pár hét alatt távoznia kellett Franciaországból. Illegálisan tért vissza Bécsbe. Amint nyomára jutottak, mennie kellett. Újra Párizs. Tartózkodási engedélyt kaptt, de egy cikke miatt ismét kiutasították. Hová menjen? Csak Bécset látta. Aztán megint Párizst. Végül Berlin következett. Ott a Rote Fahne című lapnál kapott munkát. Újabb fordulópont 1927. Ekkor néhány hónapot a Szovjetunióban töltött. Ezután az Qrgonyok tudósítója lett. Aztán Moszkvában felfigyeltek eleven hangú riportjaira. Ö maga így emlékezett erre: - 1928-ban történt, Moszkvába utaztam és a Hotel Internacionalban laktam, az akkori Tverszkaja utcán. Délelőtt aa telefonhoz hívtak, és azt mondták - csak nehezen értettem-, hogy délután háromkor a Pravda szerkesztőségében Maria Iljicsina beszélni szeretne velem. Be kell vallanom, akkor még nem tudtam, hogy ki is voltaképpen Maria Iljicsina, érdeklődtem a barátaimnál, és nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy Lenin nővére hívott meg... Rendkívül kedvesen fogadott, németül beszélt velem, méghozzá a legcsekélyebb idegen akcentus nélkül:... "Tudja kérem, jó jelentésekből, nagyszerű helyzetelemzésekből 180