Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Botka Ferenc ZÁRSZÓ Az emlékülés elnöklőjének megtisztelő kötelessége, hogy köszönetet mondjon Barcs város tanácsának e tanácskozás összehívásának a gondolatáért és példás megrendezéséért. De köszönetét kell kifejeznie az elhangzott előadások szerzőinek is, mert feladatukat korszerű hivatástudattal és mintaszerű színvonalon látták el. Nem puszta megemlékezéseket nyújtottak, hanem Gábor Andor-i életmű kéregé alá hatolva fedték fel ennek a sokoldalú írói világnak a törvényszerűségeit. Az elnöklő másik kötelessége, hogy valamiféle mérleget vonjon az elhangzottak és az eddigi Gábor Andor-kutatások között. E mérleg fő jellegzetessége - az arányosság. Az előadások az életműben rejlő arányoknak megfelelően szóltak az író "korai" és "késői" alkotó periódusairól. S ez az arányérzék jellemezte az életmű műfajonkénti megközelítését is: egyaránt szó esett a hagyományos irodalmi formákról, a versről, a novellákról és a regényekről (csupán a színdarabok elemzései hiányzottak), s az írásoknak azokról az övezeteiről: a riportról, publicisztikákról és kabaréról, amelyet egyesek - a legkülönbözőbb indoklással - ma sem tekintenek "igazi" irodalomnak. E napi használatra szánt "perem-műfajok" bemutatása és vizsgálata volt a tanácskozás legfőbb nóvuma. S talán nemcsak Gábor Andor szempontjából: általános értelemben is ösztönzést adhatnak az irodalom e mozgékony és "efemer" jelenségeinek tudományos megközelítéséhez. A mérleghez azonban nemcsak a közvetlen eredmények tartoznak. 158