Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Az elhangzott előadások egyben azt is érzékeltethették, mennyi mindent nem ismerünk még a gazdag életműből. Elég, ha a sajtórengetegben szunnyadó publicisztikára gondolunk, amelynek mindeddig csak kisebbik hányada hozzáférhető. Különösen a tízes évekbeli vitacikkek ígéretesek, amelyek "előrejelzésem" szerint (mindenekelőtt A Napban közöltek) egy harcos publicistát vetítenek majd a "könnyű műfaj" művelője mögé; kiemelve egy sajátosan pesti és századfordulói gondolkodó citoyen-magatartásának és nagyvilágiságának-urbanizmusának egységét. De érdemes megvallatni az emigráció sajtóját is, s kideríteni például mi a valóság az állítólag a Pravdában megjelent berlini tudósításokat illetően. (Megítélésem szerint többségük azonos a Pravda képes tárgylapjában, a Prozsektorban megjelentekkel.). S az emigráció elsüllyedt emlékei között érdemes más műfajokban is kutatni. Csábító feladat például a húszas évek elején íródott Az út című színdarab szövegének felderítése, amelyből eddig csak elszórt jelenetek ismeretesek. S amelynek közvetlen somogyi vonatkozásai is vannak. A munkásügyhöz vezető címadó "utat" a darab főhőse, gróf Zay Miklós Dezső főhadnagy járta be, aki a Tanácsköztársaság ideje alatt karhatalmi szolgálatot teljesített Dunántúlon, s Kaposváron is harcolt a Latinca Sándort szorongató ellenforradalmárok ellen. A darabról szóló esetleges új ismereteink bizonyára átrétegezik majd mindazt, amit Gábor Andor színműveiről az eddigiekben tudtunk. S végül nem kevés a feladat az 1945 utáni portré megrajzolásában sem. Ami ma itt minderről elhangzott, egy távolról sem ellentmondás mentes problémák egész sorát ígéri. 159