Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Szilágyi János GÁBOR ANDOR PÁLYÁJA 1945 UTÁN (Vázlat és dokumentumok) 1945 áprilisának első napjaiban Gábor Andor - sok más kommunista emigránssal együtt - hazatért Magyarországra. Háta mögött évtizedek súlyos küzdelmei álltak: a Tanácsköztársaság sorsdöntő napjai, az emigrációból folytatott harca a Horthyrendszer ellen, cikkei, pamfletjei, versei e rendszer megdöntéséért, bécsi és berlini küldetése a nemzetközi munkásmozgalom szervezésében, majd letelepedése Moszkvában, ahol az egyik legszínvonalasabb magyarnyelvű folyóirat: a népfrontos programú Új Hang szerkesztője. Nagy tervekkel, további küzdelmekre készen utazik Magyarországra, bár ekkor már 62 esztendős. Lázár Miklós, A Reggel című hetilap szerkesztője így köszöntötte a Moszkvából hazatért Gábor Andort: "A koratavaszi napsütésben, amely még hűvös, de már cirógat, a Honvéd utca és az Alkotmány utca sarkán három ember beszélget, elmélyedve, bizalmasan. A középen köpcös, pufókképű, ötvenöt-hatvan év körüli, melegtekintetű, pápaszemű férfi áll, panyókára vetett, idegenszabású felöltőben, fiús tartással, szomorú mosollyal az arcán. Teremtőm, Gábor Andor! Harminc éve nem láttam... Egy szerkesztőségben, egy füstös udvari szobában kezdtük pályánkat, az egyetlen íróasztal egyik sarkában Gábor Andor írta kis gyöngybetűivel, Kohinoor-plajbásszal kénsavként maró, bravúrosan összecsendülő rímeit, polihisztort 143