Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

ámulatba ejtő társadalmi, szociológiai és politikai glosz­száit, mindezt hunyorogva a pápaszem alatt, szélvészsebes­séggel, egyetlen törlés és javítás nélkül, szenvtelenül, fölényesen, biztosan, mint egy trapézművész..." 1. Ezekben az első napokban a meghatottság és a tettrekészség érzései töltötték el a hosszú évek után hazatért írót. Jelentkező című versében így írt: "Hadd simítom meg csapzott homlokod, Sebtől rút arcod hadd csókolja szám, Bár vallomáshoz ajkam nem szokott, Mégis: szeretlek, vergődő hazám... Megjöttem én, eltékozlott fiad, Kit megtagadtál hosszú évekig, És várom, hogy most jussomat kiadd, Bajból, gondból, mik bőven lesznek itt..." Hamarosan az első demokratikus napilap: a Szabadság munka­társa, majd szerkesztőbizottsági tagja lett. A kommunista párt politikáját és irodalompolitikáját képviselte e népfrontszelle­mű lapban. írt - cikkeket, verseket, kritikákat - a Szabad Nép­be, a Népszavába, az Új Szóba, s más demokratikus lapokba. 1945 májusában az első ekkori magyarországi élclap: a Ludas Ma­tyi főszerkesztőjévé nevezték ki. Gábor Andort meglepte ez a kinevezés. Bár az élclap a kommu­nista párt égisze alatt működött, Gábor Andor egy kicsit mást, többet várt a feladatokból. Úgy gondolta, hogy б, a régi, ta­pasztalt, sok szenvedést megélt harcos ennél nagyobb feladato­kat is kap. Mint kommunista író, s mint fegyelmezett párttag vita nélkül elfogadta a kinevezést. 144

Next

/
Thumbnails
Contents