Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

gük - a szomszédba mennek egy-egy csinosabb hazugságot importálni. Magyarország belépése a második világháborúba, a Szovjetunió megtámadása - sajnos - ismét nyílt helyzetet teremtett. A fő ellenség immár a világuralomra törő német fasizmus, a cél pedig Magyarországnak a háborúból való kilépése. Erre mozgósít Gábor Andor 1941-1945 közötti publicisztikája - többnyire a moszkvai rádió magyar nyelvű adásán keresztül. Tovább folytatja a magyarországi háborús sajtóval való kíméletlen polémiát, kiegészítve azt a hadifoglyoknál talált levelek és a menekülés közben hátrahagyott esztelen hadiparancsok elemző bírálatával. A felszabadulás utáni hetekben Gábor Andor az elsők között tér haza kényszerű emigrációjából. A Szabadság 1945. április 20-i számában megjelent cikkéről csak azt mondhatom, mint korábban a polgári radikalizmus definíciójáról: tanítani kellene . "

Igen, kollégáim, szabadság, szabadság - írja -, de azért ezt mégse szabad

. Ha Németország még nem kapitulált, akkor nem szabad azt írni, hogy kapitulált

. Még akkor sem, ha egész biztos, hogy kapitulálni fog

." Akkor sem szabad valótlant írni, oktat az írói tisztességre, ha esetleg ez ötszázezer eladott lappéldányt jelent. Axiómaszerű kommentárját, ha úgy tetszik: ars publicisztikáját így fejezi be: "az ügynek kell jónak lennie, nem az üzletnek." Gábor Andor 1945 és 1949 közötti publicisztikája két, néha összefonódó vezérelv alapján osztályozható. Felmutatja és üdvözli azt, ami jó - ez a demokrácia -és megsemmisítő gúnnyal üldözi a múlt visszajáró kísértetét, a reakciót. Természetes, hogy elismerő szavai vannak Illyés Gyula Egy év című köteté140