Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

ban tetszelgő Führert (1932-ben). Hitler győzelme után Gábor Andor és Berlinben megismert élet- és harcostársa, Olga Halpern a Szovjetunióba költözött. Itteni munkásságából jobbára csak elméleti - esztétikai - műveit ismerjük és az Új Hang szerkesztőjeként 1938-tól 1941-ig közreadott glosszáit, cikkeit (az Ahogy én látom című 1958-ban kiadott kötetből). E cikkek írása idején Gábor Andor idestova húsz éve távol él hazájától. így, mint Fábry a németországi események kommentálásánál, б is a (magyarországi) sajtó értelmezésére szorul. Ezt viszont olyan briliáns szövegkritikával végzi, hogy cikkeiből, mint egy történelemkönyvből hónapról hónapra megismerhető a fasizálódó Magyarország. Gyakran hivatkozik a magyar múlt haladó politikusaira és íróira, így Kossuthra, Széchenyire, Kölcseyre, Petőfire és különösen sokszor Adyra. Egyes szállóigévé vált verssorokat vagy akár egész verseket átír, az adott eseményre aktualizálva. Elismeréssel szól a falukutatók munkásságáról, Illyés Gyula, Féja Géza, Szabó Zoltán és Kovács Imre műveiről. Utóbbinak később felrója, hogy egy hírlapi cikkében elszakadván a földtől - "dagályt - vérszerződést! - prédikál." Ebben az időben Gábor Andor legtöbb cikke a német mintára szervezkedő és egyre nagyobb tért nyerő nyilasok ellen irányul. Lássunk erre egy Ady-reminiszcenciát: "Az őrzők nem vigyáznak a strázsán s ennek következtében nemcsak a politikai területen, hanem egyebütt is náci befolyások érvényesülnek." A náci befolyásról a szovjet-német megnemtámadási egyezmény után természetesen csak a sorok között beszélhet. 1940. áprilisában például azt írja a nyilasokról, hogy - bár nem lenne rá szüksé139