Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

lovakkal) és az "átmeneti város" megannyi rekvizituma. A Pest határán túltekintő írásokból emeljünk ki két motívumot. A pógárban a képviselőházba bekerült somogyi parasztképviselő, Nagyatádi Szabó István ízes túladunai beszédét dicséri, míg A Hortobágy tervezett felparcellázása rádöbbenti a társadalom osztálytagozódására. így: "Mindent megcsinálunk, csak igazán parcellázzák a Hortobágyot és ne azoknak adjanak még tíz holdat, akiknek már van száz, inkább azoknak százat, akiknek még tíz sincs." Az első világháború alatti munkásságának mérlegét maga az író vonja meg Kedély című cikkében: "noha elkönyvelt mesterségem szerint humorista vagyok - válaszol egy frontról érkezett levélre -, ön észrevette, hogy vidám, vagy szomorú gúnnyal csak a háború itthoni jelenségeiről beszéltem, ha már beszélni kellett, de magát a háborút másként mint utálattal vagy fájdalommal sohasem említettem, s talán kiérezte utóbbi írásaimból azt is, hogyha esetleg kisiklott volna is a tollam ebben az irányban, most bocsánatot kérnék érte a legnagyobb szánom- bánommal." Ebben a hangnemben íródott a Szaladj, eg

ylábú!, Gábor Andor háborús publicisztikájának legkitűnőbb darabja. Időben haladva elértünk Ш8 novemberéhez, A diadalmas forradalom könyvé

hez, benne Gábor Andor tömör önvallomásához: "mindenes voltam három napig a forradalom háztartásában", jelenti "konyhanyelven" - éppen ez a sajátos érdes, az élőbeszéd fordulatait irodalmi szintre emelő hangvétel Gábor Andor írásainak egyik jellegzetessége. "Általában hiányos előkészültségünek érzem magam arra, hogy a történelem ítélőszéke elé állhassak - írja -, mert sohase hittem, hogy erre sor kerülhet. Hogy 136