Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Tasi József GÁBOR ANDOR PUBLICISZTIKÁJÁRÓL Gábor Andor életművét - dacára a felszabadulás óta kiadott gyűjteményes köteteinek - még mindig nem ismerjük eléggé. Mindenki dúdolja (nyíltan vagy titokban) a Csárdáskirá

lynő általa írt strófáit, de csak a legújabb irodalomtörténet, Nemeskürty Istváné, sürgeti ezek hatásának irodalomszociológiai vizsgálatát. Verseit válogatott és összegyűjtött, de korántsem összes költeményét tartalmazó kötetekben olvashatjuk, ám ki ismeri az ifjabb korosztályból leghíresebb sanzonját, Az ifiu

rat? Publicisztikája, mely többé-kevésbé hozzáférhető, az 1964ben kiadott Ige

n kol

lég

áim

! című kötettel 1949-nél végetér. A valóságban is így történt? A felelet a kutatóra hárul, aki majd folytatja és kiegészíti a korán elhunyt Diószegi András munkásságát. Amikor a költő publicisztikájának áttekintésére vállalkozom, e megszabott terjedekmű tanulmányban magam is a kötetben összegyűjtött művek főbb vonulatait igyekszem bemutatni. Gábor Andor 1905-től, egyetemi tanulmányainak félbehagyásától kezdve foglalkozott hivatásszerűen az újságírással; kibontakozó lírájával, műfordításaival és kabarészerű működésével párhuzamosan és egyenrangúan. Ami a publicisztikát illeti, hét év termése teljesen ismeretlen. Közírói munkásságának első, az író által összeállított kötete az 1912-ben kiadott Pesti sirámok , alcíme szerint Könyv a beteg városról

. Nem véletlen a témaválasztás, hiszen a Somogy megyei Újnépen született, kisgyermekkorát Szilágysomlyón és Sátoraljaújhelyen töltő szerző egyi134