Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

тог, líra és játékosság, a nyelvteremtő fantázia gazdagsága, a legkülönbözőbb közegekből származó nelvi elemek felhasználása mindvégig sajátja Gábor Andor stílusának. Szinte ars poeticája ez a formai könnyedség, játékosság az írónak és az embernek is. A tízes évek kabarészerzőjét éppúgy jellemzi, mint az emigráns publicistát vagy éppen a magánlevelek íróját. Épp a Révai Józsefnek címzett levelek tanúsága szerint a mozgalmi munkában is fontosnak tartotta a játékosság, a jókedv megőrzését, a humor érvényesítését és felhasználását. Ezért maradt Gábor Andor azokban az években, abban a korszakban is költő, amikor a szépírót háttérbe szorította a közéleti ember. Jegyzetek (1.) Gábor Andor: Levelek a börtönből (Diószegi András bevezető jegyzeteivel) - Új írás, 1964. 3.sz. 350-354.p. (2.) Küzdelmes ifjúkorát Kezitcsókolom! című, 1941-ben saját kiadásában megjelent önéletrajzi emlékezésében örökítette meg. (3.) Hajdú Tibor: Károlyi Mihály. Politikai életrajz, Bp.1978. 394. o. 133