Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

szónak, amellyel a tömeget félre akarják vezetni..." Mikszáth Kálmán írja a századforduló utáni években, hogy ha a pesti "újságfaló" egy kis vérbeli polémiát akar élvezni, ak­kor az Egyenlőséget olvassa. Ennek az újságnak 1904-től egyik leggyakoribb vezércikk-írója Gábor Andor. Teóriák című cikké­ben éles hangon leplezi le a Zichy-féle keresztény-szocializ­mus újabb zászlóbontását. Rámutat, hogy a hazai grófi (és bur­zsoá) reakciósainak jó egyetértésben egymással "nemzeti" vagy "szocialista" stb. jelszavakkal ugyanazt a maszlagot adják be a tömegeknek, mint teszik azt az osztrák vagy a spanyol jobb­oldaliak. .Végül így foglalja össze a tanulságokat: "Summa: mindebből az tűnik ki, hogy némi ellentmondás álla­pítható meg a keresztény-szocializmus teóriája és reális képe közt. Mivel azonban az éhségtől elhullott és az utcán agyon­lőtt emberek kézzelfogható érvei a reális képnek, reálisan kö­vetkezik nemcsak az, hogy a teória egy hajítófát sem ér, hanem hogy hazug és káros? Somogy vármegyében Új-Nép község a szülőhelye (ma Rinyaúj­nép) az írónak, sorsa hányatott. Apja a kishivatalnok megélhe­tés után járja az országot. Mire a fiú gimnazista korba jut, már Pestlőrincen laknak, s onnan jár be testvérével, Ferkóval együtt a Zerge utcai reálba. Tanárai közül szívesen emlékezik Péterfy Jenőre, a művelt esztétára, kinek alakját a Hét pillan­gó című regényében Sámson László néven mintázta meg nagy meleg­séggel. Iskoláit nem végezte polgári jólétben és kényelemben. Tizen­három éves, amikor a tanulás mellett már munkába áll, ez azon­ban nincs hatással iskolai eredményeire. Tizennyolc esztendős . 12

Next

/
Thumbnails
Contents