Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

mus, a szórakoztató pesti köznapok, jómódú emberek társasága, a kabarék, a bravúros cikkek, a divatos sanzoníró és kabarészerző könnyed életvitele. Egészében ezt az időszakot véleményem szerint ez utóbbi öszszetevő határozza meg és jellemzi legjobban. 1907 és 1919 között naponta írt egy sanzont, négynaponta egy kabaréjelenetet, havonta kiadott egy könyvet, helytállt Az Újság szerkesztőségében. (Egyetlen esztendőben írta meg a Palikát

, a DoLlc'

rpapát

, a Szépasszonyt

, elkészült a Csárdáskirálynő

, a Csillaguk bolondja, a Csokoládékatona szövegkönyvének fordításával, a Mágnás Miska

, a Gróf Rinaldo

, az Aranyfácán verseivel.). Csaknem erre az időre esik az Untauglich úr

, Doktor Senki c. regényei /tk. pamflettek/ megírása is. /Diószegi im.l5p./. Molnár Ferenc

, Lengyel Menyhért

, Heltai Jenő

, Nagy Endre mellett a kor legfelkapott szerzője. Belsőleg viszolyogva, de azért mégiscsak igazodott a kávéházi hangadó társaságokhoz, "a dzsentroid stílust asszimiláns nyegleséggel képviselő pályatársakhoz" /Diószegi p.16./ 1914-ben 30 éves, amikor A zászlós címmel nacionalista, militarista frázisokkal teletűzdelt háborús drámát írt. (Nem menti e tényt, hogy még Mőricz Zsigmondnak is született a Nemzeti /Royal/ Orfeum számára egy alkalmi darabja: Megy a gőzös Szerbiába címen. "Lámpás szép fejek sután megszédültek." 1917-ben 33-cimen jelent meg pályamérlege, egy rezignált pesszimista bölcselkedés. Ezekről a versekről írta Kosztolányi a Nyugatban (1918.jan.l.) "Mi a vers? Az utolsó következtetés az életről. Távol a divattól, népszerűtlen, komoly verseket ír. Komoly, komor verseket, imkább értelmi mint érzelmi/ÁLom és ön111