Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

berségu. Ekkoriban írt versei közül a Kürtszó az éjben

, A gyár

, Ének 1912 - a szegénység gyötrelmes sorsát, a cselédéletet, a társadalmi igazságtalanságokat szólaltaja meg. Döbbenetes erejű költemények ezek, de a cselekvő harc parazsát Gábor Andor szívében az első világháború értelmetlen áldozatai, oktalan borzalmai nem lobbantották fel. Összefügg ez azzal, hogy nihilista gyökértelensége, kispolgári pesszimizmusa (az ember magányos, az élet üres, céltalan, a szerelem örömtelen, a nők kiszámíthatatlanok) meghatározta életét. A Fehér kabarédalok

(1911) a Tarka rímek (1914), Duo (1917) kabarédalait, sanzonjait foglalják össze. A kortárs kritika némelyike, s talán a kitűnő monográfia is eltúlozta - úgy érzem - ezeknek a burzsoá idillt kifigurázó daloknak a jelentőségét. A klubban eben írja: "neje otthon nem unotkázik/Egy úr a lakására sétál/S úgy megcsalják, hogy füle szétáll..." A szerző strófa-arzenálját inkább zavarónak érezzük. Bizonyos azonban, hogy életformája: - a színházak, kabarék világa, a kávéházi társaságok, első felesége Kökény Ilona (1915-ig) a tízes-évek ünnepelt operettprimadonnája, majd második felesége Vidor Ferike (1924-ig) a Nagy Endre kabaré énekesnője, ehhez a versvilághoz kötötte. /Harmadik felesége, özvegye Olga Halpern

). Az 1918 előtti Gábor Andor-líra egy hármas kötöttségben teremtődött. - A poéta doctus; Babits

, Kosztolányi társa a Négyessyszemináriumokon, modern nyugati költők és ófrancia eposz fordítója: - a szocializmus iránti vonzódás, mely a szegénység sorsa iránt érzett részvétben és a radikális értelmiségiek messianisztikus forradalomvárásában, illetve a proletariátus jajszavainak meghallásában mutatkozott meg; - és végül a szellemes zsurnaliz110