Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

lomtörténeti helyének felülvizsgálata. Bóka , Bölöni , Gellért Oszkár , Illés Béla , Lukács György , Pándi Pál és mások jó szem­mel, kortársi érzékenységgel figyeltek fel tanulmányaikban az életmű értékeire. Elismerő jelzőiket 1984-ban mégis sokszor érezzük túlzásnak, s még Csoóri Sándor harminc éve írt sorai is: "Nem volt még ma­gyar költő Petőfin kívül, aki egy adott történelmi kor változó viharzásáról oly hiteles, szinte naplószerű dokumentumot hagyott volna hátra, mint Gábor Andor a második világháború esztendői­ről" - könnyen hitel nélkülinek tűnnek. Az elmúlt esztendőben irodalomértő kortársaim és főiskolás tanítványaim közül sokakat megkérdeztem: mit tudnak Gábor An­dorról? A moszkvai Új Hang szerkesztőjéről, a Ludas Natyi fő­szerkesztőjéről néhányan hallottak, de szinte kivétel nélkül meglepődtek, hogy azonos sok népszerű kupié, a Csárdáskirálynő dalbetétei szerzőjével. Milyen rangú költő Gábor Andor? Mert, hogy jó lírikus, azt a bevezetőben említetteken kívül Kosztolá­nyi , Karinthy , Hatvány Gaál Gábor , Szemlér Ferenc , Lányi Sarol­ta és mások sorai is igazolják. Nagyszerű formaérzékű, könnye­dén verselő költő, és tény, hogy a kortársi bírálatokban több az elismerés, mint a fanyalgás. Ez jellemző a halála után szü­letett kritikákra is. Gábor Andor költészete nem mérhető az el­ső vonal nagyjaihoz. Költeményeiben sokkal több a beváltatlan ígéret, s bár rokonszenvesnek tartom az elfogult szeretetet, mellyel több kritikusa érdemén felül növeli értékeit - úgy ér­zem a hasonlítgatásokban, rendre alulmarad. Nem azért, mintha tehetsége lenne pusztán átlagos, vagy mert a kommunista eszme elkötelezettjévé válva költői tehertétellé vált volna számára 107

Next

/
Thumbnails
Contents