Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986
az ideológia, vagy éppen a napi politika megannyi gondja. Gábor Andor lírikusi pályája azért nem egyenletes ívű, mert ( Diószegi erre kitűnően mutatott rá) a kor, melynek hú fia volt tartalmazta a buktatókat, (- a csábításokat a könnyű felületes életre, léha szórakoztatásra csakúgy, mint a politikában ragadásra -). A XX. századdal szinte egyidőben jelentkezett könnyű sanzonok, kisebb szatírák szerzőjeként. Okos, bölcselkedő hajlamú költő, aki Juvenalistól , Horatiustól tanulta a legtöbbet és szinte beláthatatlan területekről szedte össze asszociációit. Szatíráit Karácsony Sándor is nagyrabecsülte, műfordításait Gombocz Zoltán dicsérte. Imponáló filológiai felkészültsége tudóskarriert, egyben kitűnő műfordítói karriert is ígért. Lefordította az ófrancia hőseposzt, a Roland-éneket és Frederic Mistral: Nireio с. provanszál eposzát. Gábor Andor a szabadkőműves eszmékkel teli vallástalan zsidó értelmiségi típusa, aki a Négyessy -szemináriomon és A hét körében vált kitűnő költő-fordítóvá és műértővé. Fordításait( Verlaine , Gottfried Keller , Rilke , Leconte de Lisle , Ada Negri , Verhaeren ) először A hét közölte (1903, 1905). Rába György írta "Verhaeren és a modern magyar költészet kezdetei" c. tanulmányában, hogy Gábor Andor az első magyar Verhaeren fordító, akinek artisztikus tájékozódását, de egyben szociális érdeklődését is jelzik a választott versek. ( A szél , Égő boglyák , Holland ősz ). Diószegit idézve: a Gábor Andor költészet az első világháború előtti években "a polgári, de nemegyszer nyershangú szatírának, s az elvont filozofikus hangnak különös szélsőségeit szólaltatta meg." Az indulás időszakában a költészetet eszmei szócsövének, 108
