Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986
Szíjártó István GÁBOR ANDOR LÍRÁJÁRÓL Sorsának határai: Rinyaújnép , Budapest , Bécs , Párizs , Lipcse , Berlin , Moszkva , Hamburg , Amiens , Leningrád , Budapest . Kitűnő monográfusa, Diószegi András "ódái hevületű, erős gondolati tartalmú" verseket író, modern alkotónak látja, aki sajátos művészi kvalitásokkal rendelkezett, s a hagyományokat összefoglalva tört a lírában új utat. Sőtér István szerint Gábor Andor"úgy versel mint a Kalevala -patakzanak a sorai, színt játszanak a rímei, kísérőzene helyett is zenélnek a dallamai". Kosztolányi ezt írta egyik kötetéről: "Lírája nem is egyéni a szokványos értelemben, inkább emberi. Ezt állapíthatom meg formájáról is, mely egyenes visszatérés az Arany Jánosi hagyományhoz, verselésben, rímelésben, sokszor a szavak használatában is, minden ízében konzervatív. Gábor Andornak ami a szívén, az a száján, vagy helyesebben: ami a fejében, az a lantján. Majdnem minden versét össze tudnám tömöríteni egy józan tételben." Pók Lajos "Közvetlenség, egyszerűség, szókimondás, könnyed formaművészet, sajátos ízű népiesség, erős költői egyéniség" -okán tartja a kor egyik nagy költőjének. Csoóri Sándor azt jövendölte, hogy "néhány verse a legnagyobb magyar versek testvéreként fog állni irodalmunkban, éllva a szigorú idő tűzpróbáját." Milyennek látjuk 1984 januárjában a száz esztendeje született, vitathatatlan tehetségű,' sokoldalú művész lírai alkotásait ? Nem hinnénk, hogy a bevezetőben vázolt értékítéleteket meg kellene kérdőjelezni. Nem szükséges "perújrafelvétel",Gábor Andor verseinek "átértékelése, előző generációk által kijelölt iroda106
