Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

miközben egy fedél alatt él vele, a férfitól szadisztikus örömmel távoltartsa. Csak egy pamfletszerû ábrázolás szintjén fogadhatjuk el azt a tényt is, hogy a feleség szeretőjét, Rózsa Rezsőt a nyílt utcán dúvadként megtámadó Senki Jánosnak otthon, a négy fal között még arra sincs ereje, lehetősége, hogy erről a sajátos állapotról Elzával egyáltalán szót váltson. A mesei ihletésű írói igazságszolgáltatás utol is éri Senki Jánost: Rózsa Rezső kardjába rohan a sajátmaga által provokált párbajban. Egészen más világba vezet bennünket, az emberi lélek és az ösztönvilág izgalmas pszichológiai elemzését mutatja az 1918ban megjelent Hét pillangó

. A mólt század kilencvenes éveiben játszódó regény a régi Budapest művészéletének is tükre; főhőse a magyar színházvilág csillaga, az operettszínésznő Takács Mica, de a többi szereplő is művész: színész, rendező, zeneszerző. A Hét Pillangó ugyanakkor egy tragikus szerelem története is, Takács Micáé és az esztéta Sámson Lászlóé, s az utóbbi regényszereplő személye azért is érdekes számunkra, mert alakjába Gábor Andor budapesti reáliskolai tanárának, a jelentős irodalomkritikusnak, Péterffy Jenőnek a személyiségét is belevetítette. "Mindez nagyon-nagyon régrn volt egy elsüllyedt világban, amely talán soha nem emelkedik ki többé a vértenger hullámai alói" - üti meg a regény kicsit nosztalgikus, kicsit érzelmes alaphangját a bevezetőben Gábor Andor. S valóban: a Hét Pillangóban nyoma sincs a Monarchia szarkasztikus indulatú bírálatának, lágyabb, líraibb itt a tónus, a szerelemnek kiszolgáltatott és a nagy érzelmekben megtisztuló ember arcvonásai érdek100