Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

miközben egy fedél alatt él vele, a férfitól szadisztikus öröm­mel távoltartsa. Csak egy pamfletszerû ábrázolás szintjén fo­gadhatjuk el azt a tényt is, hogy a feleség szeretőjét, Rózsa Rezsőt a nyílt utcán dúvadként megtámadó Senki Jánosnak otthon, a négy fal között még arra sincs ereje, lehetősége, hogy erről a sajátos állapotról Elzával egyáltalán szót váltson. A mesei ihletésű írói igazságszolgáltatás utol is éri Senki Jánost: Rózsa Rezső kardjába rohan a sajátmaga által provokált párbaj­ban. Egészen más világba vezet bennünket, az emberi lélek és az ösztönvilág izgalmas pszichológiai elemzését mutatja az 1918­ban megjelent Hét pillangó . A mólt század kilencvenes éveiben játszódó regény a régi Budapest művészéletének is tükre; főhő­se a magyar színházvilág csillaga, az operettszínésznő Takács Mica, de a többi szereplő is művész: színész, rendező, zeneszer­ző. A Hét Pillangó ugyanakkor egy tragikus szerelem története is, Takács Micáé és az esztéta Sámson Lászlóé, s az utóbbi re­gényszereplő személye azért is érdekes számunkra, mert alakjába Gábor Andor budapesti reáliskolai tanárának, a jelentős iroda­lomkritikusnak, Péterffy Jenőnek a személyiségét is belevetí­tette. "Mindez nagyon-nagyon régrn volt egy elsüllyedt világban, a­mely talán soha nem emelkedik ki többé a vértenger hullámai a­lói" - üti meg a regény kicsit nosztalgikus, kicsit érzelmes alaphangját a bevezetőben Gábor Andor. S valóban: a Hét Pillan­góban nyoma sincs a Monarchia szarkasztikus indulatú bírálatá­nak, lágyabb, líraibb itt a tónus, a szerelemnek kiszolgálta­tott és a nagy érzelmekben megtisztuló ember arcvonásai érdek­100

Next

/
Thumbnails
Contents