Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

lik Gábor Andort, a test és # lélek öröme s gyötrelme, mint az emberi élet egyik lehetséges értelme. Az emberi lét olyan tartományai, melyeknek hívása értelmet, célt adhat ugyan az éeltnek, de ezekbe a tartományokba belépve leteszi a ráció fegyverét az ember, más törvényeknek engedelmeskedik, és ha mégis az értelem kristálytiszta rendjét hazudja ebbe a kaotikus, irracionális világba, akkor megbűnhődhet, s végleg átléphet a semmibe, az irracionalitásba, mint a regény egyik hőse, Sámson László. A Hét pillangó igazi főhőse azonban mégsem Sámson László, aki szkepszisét, kiábrándultságát úgy oldja föl, hogy az élet értelmét azonosítja a tiszta szerelemmel, és beleroppan ebbe a kísérletbe. A regény elsősorban a színésznő Takács Micáról szól, arról a nőről, aki nem filozófiai kísérlet tárgyává avatja, hanem éli az életet, kopár tisztaságban és szennyben, érzéki mámorban és az igazi szerelem elementáris erejű katarzisában. A sikeres operettcsillag, Takács Mica sorsának fordulatát akkor kezdi gomolyítani az író, amikor a nő már belefáradt a színházi munkába, a felszínes derűvel csillogó operettbe. Graciózus mozgásával, hangjának sokféle árnyalatával át tudta ugyan törni a műfaj szűk határait, de ez - egyre inkább érzi kevésnek bizonyul egy életre. Nagy ambícióval készült a színésznői pályára, magánéletét hosszú ideig félre tette, feláldozta érte, de most az érzékek és az érzelmek a jogaikat követelik: s Mica már szerelmes is lesz, egyelőre csak az ábrándokvilágába, magába a szerelembe. Az operettszínházban persze a férfiak vágyakozása már régóta a különleges szépségű színésznő felé fordult, Mica azonban eddig észre sem vette őket. A színiül