Horváth János festőművész kiállítása, 1985

"KÍSÉRTÉS ÉS MEGTISZTULÁS" - EMBERI PÉLDÁZATOK KÉPEKBEN Horváth János kiállítása különös hangulatú képvilágba vezet. Már az első pillanatban feltűnik szellemi szférájának és képi megfogalmazásának határozott, egyéni arculata. Vibráló, érzékeny közeg ez, amely nézőre tett hatásában felizzít vagy felzaklat, de közönyösen nem hagy. Festője az egyik legnehezebb művészi feladatra vállalkozott, az emberi sors értelmezésére. Választ keres arra, hogy többek közt mi az egyén helye a közösségben, milyen erők szólnak bele életünkbe, milyen múltunkhoz, fiatalkori vágyainkhoz fűződő kapcsolatunk. Képein a legnagyobb sorsproblémákkal szembesít: a kiszolgáltatottsággal, magánnyal, közösségből való kiszakadással vagy céltudatos meneküléssel. Horváth János az emberi élet legmélyebb rétegeibe kíván belelátni, ezért szenvedélyesen mélyed el az ösztön, az emberben működő démoni erők természetrajzában is. A külsőségek kevésbé érdeklik. Alakjai nem konkrét szociális viszonylatokba ágyazottak, hanem általános érvényű tudati-pszichikai problémákkal küzdenek. Külső, társadalmi meghatározottság ezért csak áttételesen érvényesül nála. Korai képei valamiféle álomszerű vágyat sugároznak, ahol az emberek érzéki és érzelmi egymásrautaltságban léteznek egymás mellett. Derengő érzelmek, alig tisztázott kapcsolatok, puha sejtések és némi romantikus íz az Összetevője e vágyódásnak, egyúttal a képeken eszmélő Öntudat-önismeret szimbolikus lépcsőfokainak is. (Gulácsy, Művészpár, ...) Ezt az ösztönszerű, sóvár állapotot újabb alkotásain a művész már markánsabb problémafelvetéssé racionalizálja. Az álmodozásból, romantikus atmoszférából kilépve nyersebb, kritikaibb attitűdöt képvisel, mintegy új minőségű lelki érzékenységgé fokozva azt. A borongós, misztikus hangulatot konkretizálja pl. a "Nomádok" vagy a "Néma város" c. képeken, amikor a bonyolult érzelmi állapotokat tömörebben, koncentráltabban festi meg. A korábbi levegős, könnyed és színes "ködöket" is drámaibb határozottságú, felizzó színfelűletekkel teszi megfoghatóbbá és érzelmileg telítettebbé. Nemcsak szenvedélyesebb, de kínzóbb, tragikusabb is. Horváth János festői eszközeiben a hagyományokhoz kötődik mind megformálásában, mind pedig ikonográfiájában. A színjátszás ill. a Biblia szellemi közegét sugárzó képein a figurák valamennyien egy-egy pszichikai állapot hordozói vagy szenvedő "tárgyai".