V. Dunántúli Tárlat, 1984

A rendezőkkel együtt azt tartjuk, hogy az V. Dunántúli Tárlat élmény és gondolatgazdag találkozást nyújt a közönségnek a képzőművészettel, mégha ez a megfogalmazás közhelyszerű is. A tartalmi és stiláris törekvések sokfélesége önmagában még nem erény, jóllehet a megtalált utak és az útkeresések együttes szemléletének is van bizonyos eligazító értéke. A fontos az, hogy a tárlatra olyan jelentékeny művek is érkeztek, amelyek képesek maguk körül a „szellemi térszervezésre". Esztétikai, etikai, társadalmi állásfoglalásra indítanak. Nem lekezelve, felülbírálva a közönség elemi jogát a tetszésre vagy elutasításra, hanem ennek jegyében értékelő magatartásra, viszonyító feldolgozásra késztetnek. Minden bizonnyal ilyen az a tizenöt alkotás is, amely a dunántúli megyék, Győr és Kaposvár város, valamint a kiíró szervek díját kapta. A Somogy megyei Tanács „Pro Arte Dunántúl" fődíja ezúttal Valkó László festőművészé, „Kossuth utca" című képe elismeréseképpen. A VI. Tárlat keretében majd őt hívják önálló kiállításra a rendezők, mint ahogy a mostani keretében Giczy János festőművész, a megelőző rendezvény fődíjasa mutatkozik be, teljesebb képet adva munkásságáról, a Kaposvári Galériában. így a Somogyi Képtár mellett ez az intézmény is helyszíne a tárlatnak, miként a tervek szerint az iész a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ kiállítási övezete, valamint a régi Megyeháza is. Jelezvén ezzel azt, hogy a XIX. század első felében emelt klasszicista épület a továbbiakban a megye múzeumi és levéltári központjaként szolgálja majd a homlokzatára írott rendeltetést: ,,A közjónak". A IV. Tárlatot együtt nyitottuk Kaposváron a Bernáth Aurél gyűjteménnyel. Azóta elkészült Marcaliban a Bernáth-ház s a kaposvári Bemáth-Gyűjtemény is a régi Megyeházára kerül. A két megnyitó összetalálkozása nem protokolláris alkalom volt. Most sem az, amikor apatinás épületben együtt nyitjuk meg az V. Tárlattal — mindenekelőtt az együttes jelenlét okán — a kortárs mester Martyn Ferenc ama gyűjteményét, melyet szülővárosának, Kaposvárnak adományozott. E tárlattal tehát tanúi vagyunk egy régi középület funkcióváltásának is (a képzőművészeti, a tudományos és közművelődési munka szempontjából kiérdemelt funkcióváltásnak!) amely ugyan helyi jellegű kérdés, de mégsem helyi érdekű. Főleg akkor, ha az elkövetkező tárlatok alkotóira és közönségére gondolunk. 2