Ungvári Károly festőművész életmű kiállítása, 1982
Ungvári Károly 1924-ben született a Baranya megyei Zalátán. 1926-ban került Kaposvárra. Gyermekkorból eredő élmények kötik a városhoz, a környező Zselicséghez. Az ötvenes évek elején a „Balázs János" Képzőművészeti Körben kezdett rendszeresen rajzolni. Szorgalma és gyors fejlődése következtében a Képzőművészeti Főiskola tanárainak tehetségkutatása emelte ki őt ós Németh Józsefet onnan. Mindkettőjüket meghívták a főiskolai tanulmányokra, de Ungvári Károly már családos lévén, az önképzés útját választotta. Többször felkereste Bernáth Aurélt és korrektúrát kért tőle. Ennek a hatásnak tulajdonítható, hogy jó formaérzékkel, tiszta színekkel megmunkált posztimpresszionista portrékat és tájképeket festett kezdetben. 1963-ban lett a Művészeti Alap tagja. A hatvanas évek közepén színes tussal kezdett kísérletezni. A megfolyatott anyag sajátos öntörvényűsége a természeti erők működésének asszociációját keltette benne. A sejtelmes, esetleges, lávaszerű képfelületet a konkrét tárgyi ábrázolás irányába vezető rajzi elemekkel toldotta meg. Úgy értékelhetjük ezt a játékos alkotási módot, mint valamely pszichológiai tesztet, amely a racionális képességek és vonzódások útját egyengeti. Az egyik ilyen szellemű műve a „Tűzmadár" (1965), Stravinszkij barbár vitalitású zenéjére is utal. Olajfestékkel ós temperával is elkezdte alkalmazni ezt az eljárást. Ennek eredményeként bontakozott ki sajátos festői világa. Szürreális és expresszív tartalmú képekkel történt a döntő változás, egy a korábbi műveihez képest szuverén képzeletvilág és gondolkodásmód irányában. Az új műveket 1968-ban a kaposvári Megyei Könyvtárban sikert és elismerést aratva állította ki. Néhány jellemző kép ezekből: „Fantasztikus táj pávatollal", „Gyermeksirató", ós az „Őskor". Itt jelenik meg nála először a természeti vegetáció, mint főszerepet játszó tényező. Ősállapotot idéző buja sötétségben, titokzatos misztikumban jeleníti meg Ungvári Károly az élővilág pusztuló és születve burjánzó szövevényét. Apró kis riadtszemű lények, halak, madarak merednek szembe éles késként fenyegető fogakkal, falánk nagy ragadozókkal egy fortyogó, kavargó, sűrű közegben, mint összefogott képtérben. Ez a félelmetes misztikum nem sokáig kötötte le. Két irányban is elindult, hogy felülkerekedjen rajta. Egyrészt fejlesztette az automatizmus Pollock-féle festő-technikai eszköztárát: a kalligráfiák, fröcskölések, folyatások absztrakt-expresszionista szellemű világát. Másrészt ezzel szemben erőteljes konstruktivitá s, kompozíció, szerkesztés a Fernand Léger-féle geometrizálás, továbbá az orosz konstruktivisták világa felé is jelentős lépéseket tett. Az előbbi és az utóbbi stílusban közel egy időben születtek képei. Ami ezután történt, az egy példátalanul merész és bámuiatramóltó dolog - az önképzés útján haladó művészekre jellemző eset. A fenti két ellentmondó szellemiséget Ungvári Károly összegyúrta, ütköztette egyazon képen belül. Mindennek megkoronozásaként nagyméretű, összefoglaló művet, illetve műveket alkotott világképi igénnyel. A „Zselici táj cukorgyárral" (Hangárdomb 1975) című képe impozáns ós meggyőző egyensúlyt mutat az organikus és a geometrikus képi elemek kölcsönhatásával. Helyesebb azonban az egyensúly fogalmát egyelőre a kölcsönhatáséval felcserélni, tudva és előrebocsátva, hogy a hatvanas évek közepén tartunk ós további stílusváltozások következnek még. A "Kvantum" és a „Plutónium" képcímekből is gondolható, hogy a geometrikus képelemek, az atomi vagy kozmikus viszonylatrendszer építőkövei uralkodnak e korszakának műveiben az organikus, burjánzó elemek fölött. Nem mellékes körülmény, hogy ekkor ismerkedett meg közelebből az elméleti fizika olyan tételeivel, mint a relativitás-elmélet, a fénytan, a kvantum- mechanika. A természettudományos érdeklődés azonban felüdítő fordulatot vett. A nyolcvanas években a geometrizáltság „fölemésztése", a természeti élmény felülkerekedése irányában állt be változás. Az említett egyensúly átértékelése jelent meg. Hátat fordított a kozmikus tér képzetének ós emberi, földi léptéket keresett ós talált: az embert környező táj képzetét. Az idevezető utat két technikai módszer alkalmazásával dolgozta ki. Az egyik a sgrafitto eljárásnál ismert
