Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Előszó

lyek egy-egy tájegység viseletének fennmaradását, illetve változását, kiszínesedését elősegítették. Knézy Judit a somogyi parasztság tejfeldolgozásáról és tejtermék fogyasztásáról, valamint sertéshús feldolgozásáról és fogyasztásáról ír. Kiszélesíti korábbi csökölyi és környéki népi táplálkozással kapcsolatos vizsgálatait az egész megye területére. Mindkét témánál a XVIII. század végének szórványadataitól kezdve nagyjából az 1945-50-es évekig tartó időszakot kísérli meg jellemezni a történeti változások, táji csoportbeli eltérések körvonalazásával. Kapitány Orsolya kis terjedelmű dolgozata egy a XX. század első felére vonatkozó jelenség feldolgozása, amennyiben a mézesbáb és a mézestészta szerepét vizsgálja a somogyi parasztság ünnepi táplálkozásában. A pirosra festett méZesbáb kalácstöltelékként (kuglófban, hengeresre tekert hosszú kalácsban) való házi felhasználásáról ezideig nem emlékezett meg a szakirodalom. Az egyébként számos régies formát mutató somogyi ételkészítési skálán figyelemre méltó apró újítást jelez. Szuhay Péter fiatalos lendülettel és bátorsággal vágott neki annak a kísérletnek, hogy általa Dráva menti történeti csoportoknak nevezett két elkülönülő egységet meghatározzon. A somogyi táji, néprajzi csoportokról ezideig - ilyen terjedelemben és két évszázados áttekintéssel - nem jelent meg tanulmány, egyikről sem. Szuhay Péter a Dráva mentén vizsgált két csoport szembetűnő, valamint csak behatóbb, részletezőbb vizsgálatok révén megállapítható különbözőségeinek alapvető okait a XVIII. században végbement újra- és betelepedési, gazdasági, jogi eltérésekkel magyarázza. A levéltári és bőséges irodalmi (demográfiai írók, szociológusok, helytörténészek, utazók leírásai, gazdasági írók, statisztikák) forrásanyaga mellett a tárgyi néprajz és a népi társadalomkutatás körében elért kutatási eredményeket is felhasználta. A szorosabban vett néprajzi tematika könyvünkben kiegészítődött csak részben néprajzi, vagy már közvetlenül gyakorlati és közművelődési célokat is szolgáló munkálatokról szóló dolgozatokkal. így Boross Marietta a szántódpusztai uradalmi épületegyüttes egykori építési terveiről, létrejöttéről és a jelenleg nagy ütemben folyó újrahelyreállítási munkáiról, azok során végzett legújabb (1979évi) falkutatási, bontási eredményekről írt. Hasonló módon aktuális L. Szabó Tündének a Szennai Szabadtéri Gyűjtemény tervező mérnökének dolgozata a Somogyban található népi műemlékek védelméről, a néprajzi értékű paraszti lakó- és gazdasági épületek áttelepítéséről szóló munkája. A kötetet nemcsak néprajzos szakemberek, hanem a néprajz iránt érdeklődő közönség, honismereti szakkörök, önkéntes gyűjtők, leendő kutatók számára adtuk ki. Ezt mutatják - többek között - az eligazodást segítő térképek, s az irodalomjegyzék részletessége (a szakemberek számára közismert rövidítések helyett pl. NÉ, Eth, AÉ stb.). A szerzők több ízben hivatkoznak kisebb-nagyobb somogyi tájegységekre, vidékekre, melyek elhelyezkedése, kiterjedése - a somogyi kutatókat kivéve nem közismert. Nehezíti a megértést, hogy a jelenlegi földrajzi (morfológiai) kutatások a nagy táji beosztásra helyezik a hangsúlyt, így három egységgel, Belső-Somoggyal, Külső-Somoggyal és Zseliccel foglalkoznak A néprajzi kutatások kisebb egységek körvonalazására törekednek és ebben a korábbi - részletekre, táj 6