Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

ide - akik legtöbbnyire kézimesterségeik, р. o. Takács, Kömives, Ács, Asztalos, Fonó, Toll-fosztó, Árokmetsző, Muzsika s't é'f mesterségek által keresik mindennapi kenyeröket."

9 Város - abban az időben - az egész megyében nincs. Kaposvár még a XVIII. század legvégén is csak mezőváros, melynek „piatza Kanizsa", de a XIX. század első negyedében - bár még mindig csak kis mezőváros - már úgy emlékeznek meg róla, hogy „két Könyváras bót vagyon, még szép számú hasznos Könyveket hoznak ide Pestről és Bécsből."

10 A megye földje gazdag, termékeny, mindent megterem, ami „csak az életre nézve megkívántatik." Terményeiket értékesíteni is tudják. A Dráva a Murával egyesülve „nevezetes kiváltképpen hasznos voltáért, mert hajókázható lévén, Eszékre, Péterváradra és Belgrádba mindent lehet által szállítani rajta."

11 A Somogyot környező megyék éppen ezért úgy érzik, hogy velük Somogynak kevés a kapcsolata s ezért járta a szólás: „Somogy külön van az emberi társaságtól választva, és a többi Vármegyéktől kerítéssel elrekesztve."

12 A jobbágyelem - Zala és Veszprém megyékhez viszonyítva - Somogyban volt a legnagyobb.

13 „A Somogyi Magyar (a' köznépet értvén) igaz, hogy éppen nem civilizált, sőt durva, egyszerű mind élte módjaira, mind ruházatjára nézve; de egyszer' smint sorsával megelégedő, és nagyon elérti a természetnek azon törvényét, melly szerint az, őtet robotás Parasztnak szülte."

14 Az itteni paraszt a 30-40 forintjáért szőlőt vesz „és így vágynak 3, 4 s több nagy szőlőkkel bíró Polgárok is".

15 A jobbágyfelszabadítás után hercegi, grófi, papi feudális birtokok foglalják el a megye jórészét és a „pógárok" rétege erősödik. A betelepítettekkel érintkeztek, de a magyar parasztság megtartotta eredetiségét „mind testi alkotás, mind nyelv, mind szokás- és öltözetre nézve".

16 Minden vidék viseletalakulásánál igen fontos szerep jut a forgalomba való bekapcsolódás idejének és intenzitásának. Somogy esetében tudjuk, hogy a XVIII. században a megyében csak egyetlen postaállomás volt: Szigetváron; rajta futott át a nagykanizsa-pécsi postaút.

17 A múlt század derekán a közlekedés s ezzel a kereskedelmi forgalom is egy kicsit javult: a drávai hidaknak Horvátország felé továbbra is nagy a szerepük, a Kapóson átvezető kőhidak Baranya és Tolna felé nyitottak utat; a Budáról - Siófokot-Marcali-Nemesvidet-Zákányt érintő postaút a megye felső területét kapcsolta be; Kaposvár-Nagybajom közt „kormányilag kereskedő út" épült.

18 A múlt század 60-as éveiben üzembe helyezett vasútvonalak sem hoztak gyökeres változást a megye falusi életében, mivel az egyiket a megye északi szélén - a Balaton mentén - vezették Nagykanizsára, a másikat: a zákány-barcs-pécsi vonalat a megye déli szélén. A harmadik pedig, mely Dombóvár-Kaposvár-Zákány felé futott, feleslegessé tette a már régen kiépített utat. Azonban északról délnek a megyét egy vonal sem szelte át.

19 Ebben a várostalan, kevés úttal ellátott megyében a XIX. század elején a „Jobbágyok egy kis szoros szobában vejökkel menyökkel 9-10-en is együtt laknak", füstös konyhán főznek, sovány ételen élnek, de azért egészségesek, izmosak. Főként gabonát termelnek s az erdő terméseit értékesítették. Majd idővel a bükk- és szilfaerdőket irtották s az irtványterületre szőlőt telepítettek, vagy állatot legeltettek rajta.

20 Évek során a földművesek közül mind jobban megerősödik a polgárok rétege s mellettük - mivel az állat tartása mind az uraságoknak, mind a parasztoknak kifizetődő volt - a pásztorok száma és tekintélye is emelkedett egészen az 1860-as évek végéig. Ettől az időtől fogva a nagybirtok 63