Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

elosztódása, a legelők felszántása következtében mind többen csak földműveléssel foglalkoznak,

21 s a pásztorélet hanyatlik. Ez a somogyi nép számottevő részét érintő foglalkozásváltozás, valamint a gazdasági rétegeződés erősebb jelentkezése természetesen maga után vonta az életrend változását s ezzel együtt járt, hogy a viseletben is változatok jöttek létre. A megye népének életében regionálisan játszott szerepét például a vásár, a céhszervezet, illetve az ipar és kereskedelem nagyobb mérvű jelentkezése, az esetleges divat-beáramlás. Ezekkel a továbbiak során a község-csoportok viseletaílakulásának részletezésekor foglalkozunk. Alapanyag, fonás-szövés, vászonfajták A ruházatra használatos házivászon anyaga Somogyban a kender és a len volt. A fonást minden esetben a termelő családok maguk végezték, de a szövés nem mindig történt a háznál. Különösen a finom vásznat és a szedettes díszű darabokat készítették hivatásos takácsok. A kender termelése általános az egész megye területén, de a len - igényesebb feldolgozása miatt - csak egyes helyeken. Vályi András - 1796-ban külön kiemeli Csököly ismertetésekor, hogy ott lent is termelnek. Csorba József a múlt század derekán szintén megerősíti, hogy a megyében „minden gazda vet kendert, s' némelly vidéken.lent is". Ehhez hozzáfűzi: „Kender, len az egész megyében annyi terem, hogy a' föld népe fehér ruha... dolgában máshová nem szorul; kivált Csököly vidékéről Baranya'és Zala megyébe igen nagy mennyiségű lent elhordanak."

22 A XIX. század derekán, második felében a dolgos nők még 150 mázsa lenmagot is eladtak, a, fonalat felszőtték, s „csak a leg állát cserélik ki a háztartáshoz szükséges vidéki terményekért."

23 Hogy még a XX. század elején is volt valamennyi len-kender termés, igazolja Gönczi Ferenc feljegyzése, mely szerint Szennán parázsra len- vagy kendermagot vetnek s a vajúdó asszonyt fölé állítják, hogy fájdalmai enyhüljenek.

24 - Knézy Judit az utolsó tizenöt évben a helyszínen gyűjtött visszaemlékezések alapján is azt állapítja meg, hogy a legismertebb lentermelő vidék Csököly és Kutastól Gyékényesig terült el. Ahol pedig nem termeltek - mint például a Zselicen - az asszonyok cserével szereztek lenfonalat.

25 Legtovább talán a csurgói járásban fekvő Sandon foglalkoztak lennel. Itt csak a 30-as években hagytak fel vele, miveil „nem sok fonál gyün ki belőle".

26 A kender termelése is - ha valamivel későbben is - megszűnt az egész megye területén.

27 Szerencsére Gönyey Sándornak és Szendrey Ákosnak sikerült még a 30-as években a kendermunka teljes folyamatát lejegyezniük olyan adatközlőktől, akik még maguk is rendszeresen részt vettek e munkákban.

28 Várkonyi Imre Büssüből - 1-2 évvel ezelőtt - még gazdag népnyelvi kifejezés és elnevezés anyagot gyűjtött össze a kender termesztése, feldolgozása, a vászon készítése és felhasználása köréből.

29 Természetesen mindnyájan találunk még öregembert, asszonyt, aki a fiatal korában végzett kendermunkára visszaemlékezik, azonban ez csak töredékanyag, mert sok olyan részlet lemarad, amit a gyűjtő, ha látja a munkamenetet, feljegyzésre érdemesnek tart, míg a visszaemlékező elsiklik felette, vagy meg is feledkezik róla. 64