Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

dani törőfej, a „törő" már egyszer elkopott, a jelenlegit 1930 körül készítették. (XVIII/III. tábla.) Tönk nagysága: 74x42x30,5 cm, lábak H: 126 cm, törő H: 201 cm. Valószínűleg az ajándékozó öregapja csinálta 1870 körül, amikor megnősült. Készítéséhez vésőt és szekercét használhatott. A faluban ekkor még több hasonló tökmagtörő is volt, azok mintájára készíthette. „Most (1953) már csak két küllő van a faluban, odajár az egész falu tökmagot törni és hajdinát koptatni. Paprikát is ebben törtek. Még tavaly is használtuk. Fizetni senki sem szokott érte, csak szívesiségből volt az egész. Az eresz alatt volt a helye, a pajta mellett. Lábbal hajtották. A (tökmagot) törő (személy) egyik kezével mindig a falra támaszkodott; volt, ahol kötél lógott le a pajtagerendáról és abba kapaszkodhatott az ember." A következőkben néhány jellegzetes, Csurgó-környéki világítóeszközt ismertetek. Ezeket a villanyvilágítás elterjedése szorította ki a használatból. A mécsekben, „pipicsekben" a tökmagtörő „küllő"-ben tört tökmag vagy repce olaja, a gyertyatartókban pedig házilag készített faggyúgyertya égett és világított. 16/a. Mécstartó üvegméccsel, pipicstartó, pipiccsel. Csurgónagymarton. (68. 25.4. 1-2.) Keményfából esztergált és faragott eszköz. Csonkakúp alakú körkörös vonalakkal cifrázott talprészét középütt kifúrták, és ugyancsak esztergált, kevés faragással is cifrázott szart csapoltak bele. Ennek felső részét mélyen kifúrták az üvegmécs „lába" részére. A tartóban nyugvó mécses, „bogya" zöldes színű fújt üveg, alján tömör nyúlvánnyal, kerek szájnyílással. (XX/I. tábla.) Talp átm. : 10,9 cm, N: 19,5 cm. Az üvegtest M: 6,6 cm, Átm.: 6,1 cm. „Ez má nagyon régi, még a napám hasznáta utollára, talán 40 éve. Vitték a szobába az asztalra, vagy a kálha vállára, meg enné fontak. A bogyóját mindig vásárba vették, meg Kanizsán a szatócsná. De hordozták sonkalos tótok is, azokkal meg ezér-azér cserétek. Vettek tőlük pipicset, csetótot, csipkét, tűt, cérnát, és attak érte a lépesmézet, sonkót. Az I. világháború után még egy darabig hasznátuk, aztán jobb világ lett." 16/b. Olajmécses és tartója, pipicstartó, Pátró. (57.56.1.1. - 1.2.) (XX/I. tábla.) Anyaga keményfa. Talprészét a fa természetesen nőtt, göcsörtös része alkotja, melyet éppen csak kéregtelenítettek. Vaskos szárát még nagyobb gonddal faragták ki, esztergálás látszatát akarván kelteni. A szárat fent kifúrták. A beillesztett pipics fehér üvegből fújt gyári áru. Formája azonos az előbb ismertetettel. Talp átm.: 11 cm, M: 22 cm. Az ajándékozó valamelyik elődje készítette még 1900 előtt. „A kálha vállán vót a hele, mellette meg fontak az asszonyok. Nem vót valami nagy világítás. Én 86-ba születtem, még utánna 10 évig használták, de azután má vót petrólejum, meg talátak ki lámpákat is. 45-be sokan újra elővették, de mi akkor se használatuk, mer akkor itt olajat fúrtak, és onnaj kaptunk ollan kis finom mahortzsírt (kőolajat), azt megsóztuk, és azt égette mindenki. A bogyójába azelőtt tökmagolaj égett. Ritka ház volt, ahol ne lett vóna ollan nagy tökmagütő, amit a lábukkal billegettek." 53