Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

16/c. Mécstartó méccsel, pipics, Surd. (61.128.5. 1-2.) Keményfából házilag faragott, talp- és szájperemén csipkézett. Szárának kivájt mélyedésében színtelen gyári üvegmécses. A pipics szájnyílásába házilag gyártott, az üvegtestre négy ágban szétterülő béltartót helyeztek. Benne rongyból pödrött bél. (XX/I. tábla.) Talp átm.: 10,4 cm, M: 18,5 cm, a pipics M: 7,8 cm, átm.: 5,9 cm. Ajándékozó nagyapja, Biró János készíthette 1880 körül Surdon. 1940-ig míg állt a füstötskonyhás ház - állandóan használták, a kemence sarkán, a szobában a szemeskályha vállán vagy az ablak feletti kis polcon tartották. „Tökmagolajos pipics égett benne. Abba ollan pamukbelet tettek. A belet kis bádogon húzták át, bokszos katula födelébű készítették, a végit bevagdosták és a bogyára ráhajtották." A tökmagot házilag törték, mert a petróleum drága volt, és sajnálták rá a pénzt. „A tökmagot kitörték ollan küllő fába, aztán vasfazékba, rézüstbe kifőzték, és ahogy föladta az olajat, leszedték és azt ujbú kisütötték a tűzön. És azt ették savanyúkáposztán, meg még égették is a pipicsbe. Mi is szoktunk törnyi, meg mások is. Még, hogy ez a pör ci millen finom vót, az annya hét szenthármát, csak úgy ettük, ollan finom vót. Még húsz éve is csináták ezt." 17/a. Mécses, tökmagolajos mécses, Csurgónagymarton. (52.213.1.) Kerek esztergályozott fatalpra négyszögletes, enyhén felhajló peremű bádoglapot szegeztek. Ennek közepéből nyúlik ki a hengeres szár, melynek tetején egy korong alakú pléhdoboz, a „mécs" nyugszik. Az olajtartály fedelén egy kißebb és egy nagyobb nyílás van, előbbi az olaj betöltésére, utóbbi a béltartó. A szűkebb nyílás elfordítható lemezkével fedhető be. (XX/II. tábla.) Talp átm.: 8,5 cm, M: 19,5 cm. „Botokba vették valamikor. Utollára akko hasznátuk, amikor nem vót petrolejum. Enné fontak a régi öregek. Tökmag meg repceolaj égett benne, de a tökmagolaj igen füstöt. Vót olyan parget, azt megsodorták és beletették. A mama szegény mindig csak cseh pargetot tett bele, az jobb vót. Törtük hozzá a tökmagot a küllőbe. Talpa, bogyója, pöcki van. Vót, aki még 12 esztendeje is ilyenné fonogatott." 17/b. Mécses, tökmagolajos pipics, mécs. Csurgónagymarton. (52.211.1.) Bádoglemezre forrasztott, hengeres száron nyugvó, korong alakú tartály, melynek fedőlapjára egy kisebb és egy nagyobb lyukat vágtak. (Rendeltetésük azonos az előbbi mécsesével.) E készen vett mécsest házilag keményfából elnagyoltan faragott, szögletes talpra szegezték. Sokat használt, kopott, béltartója hiányzik. (XX/II. tábla.) Talp Sz: 8,8 cm, M: 25,7 cm. A tulajdonos szerint a talpat elődei készítették Csurgónagymartonban, s ők szegezték rá a vásárban vett bádogmécsest. Tökmagolaj égett benne - utoljára talán 1952-ben - mivel nem lehetett kapni petróleumot. Régen hitvány pargetszoknyából hasított rongyot égettek benne, de később már gyári belet is vásároltak. 17/c. Gyertyatartó, gyertyatartó, Pogányszentpéter. (67.6.1.) Kovácsolt vasból. Három egymáshoz kovácsolt, enyhén szétálló, erős lábon áll. Ezt a szögletes tányért, ill. a gyertya magasságát szabályozó, két bádoglemezből és két vastag drótból álló szart anyáscsavarral rögzítette egymáshoz a mester. A szár végét gyűrűszerű, kerek lemez alkotja, melyből ívelt fogantyú áll H