Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

12. Terménytartó fatörzs, bucsér, Csurgónagymarton. (52.212.3.) Szabálytalan formájú kókuszdiófatörzs belsejét kivájták, alját befenekelték. A fenékrészt faszegekkel is rögzítették. (XIX/II. tábla.) M: 54 cm, talp átm.: 44,5x33 cm, száj átm. : 31x24 cm. Tulajdonosa elődeitől örökölte, úgy gondalja, 150 éves is lehet. Amíg füstöskonyhás házuk volt, a kamrában, mióta új házuk van, a padláson tartják. „Mikor ez tele volt borsóval, édesanyám azt szokta mondani, na gyerökök, ölég lesz ebben az esztendőben. Belefért vagy 30 kg borsó (bab)." 13. Fakéregedény, kéreg, Csurgónagymarton. (52.219.1.) Anyaga hársfa hosszában lehántott kérge, melyet befelé fordítva saját anyagával, a hárs valamelyik vékonyabb ágáról lefejtett szijáccsal, egysoros fűzőöltéssel varrtak össze. (XIX/III. tábla.) M: 68 cm, Átm.: 53x80 cm. Készítésének idejéről öreg tulajdonosa mit sem tud. Emberemlékezet óta a padlás sötét zugában állt, és mosólúgnak való fahamut tartottak benne. Névvel ők nem is nevezték, s az utcában lakó öregek is csak „kéreg"-nek mondták. Többen emlékeztek rá, hogy náluk is volt hajdan hasonló, és többnyire terményt tároltak bennük. Feneket egyiknek sem szabtak, nem volt rá szükség, mert mindenütt a lesározott padláson tartották. Általában hárs-, nyír-, akác- vagy vadcseresznyefa tavasszal lehántott kérgéből készítették. 14. Kenyértartó, szikkasztó, Csurgó. (68.27.1.) Keményfából házilag készített, a keresztgerendához szegezett eszköz. Törzs négyszögletesre fejszézett rúd sokszögletűre faragott alsó véggel. E rúdon egymástól egyenlő távolságban, ám egymásra ellentétes irányban négy téglalap alakú lyukat véstek, melyeken egy-egy szögletes, végük felé enyhén keskenyedő keresztlécet bújtatták át. Ezeknek a közepére egy-egy az előbbieknél keskenyebb és rövidebb keresztlécet csapoltak. M: 110,5 cm, Legn. Sz: 77,6 cm. 1900 előtt készítették, és 1945-ig volt használatban. Mindig a kamrában lógott, a keresztgerendához szegezve. Akkortájt szétvált a család, és nem lett többet szükség olyan sok kenyérre. „Valamikor annyi kenyeret sütöttek, amennyi a családnak egy hétre köllött. Ezért úgy tartották, hogy a kenyeret mindenütt járja a levegő, ne penészedhessen meg." A kenyértartónak ez a típusa Csurgón és környékén közkedvelt volt. Régen azonban használtak fekvő létra alakú kenyértartókat is - ezek ugyancsak a kamra gerendáiról lógtak le -, amelyeken a kenyereket erős ívben, „karikósan" meghajlított mogyoróvesszők választották el egymástól. Ezeken is hat-hét kenyér sorakozott egymás mellett sütés után. 15. Tökmagtörő, küllő. Csurgónagymarton. (53.18.1.1-1.2.) Tölgyfából fejszével durván megmunkált, középütt kivájt rönk, melynek egyik végére kétoldalt 1-1 hosszú gerendát, „láb"-at csapoltak és szegeztek. A két láb végét eredetileg 1-1 tuskó tartotta, de ezek elkorhadtak már, így esetenként kővel, ill. téglával pótolták őket. A lábak közepén egy-egy mélyedést faragtak, melyben a „lábitó" keresztfája, a „tüdők" mozgott. A hosszú, erős „lábitó" elejére alul kúpos végű törőt, „fejet" csapoltak, mely a lábitó le- és felfelé való mozgatásakor, „hajtásakor" a mozsárba tett terményt megtörte. A haj52